8. fejezet

VIII. fejezet

A keddi próbán Brad morogva közölte velem, hogy elemhetek Jay fellépésre, mert tegnap Jay felhívta őt, és komoly, lélekre ható beszélgetést folytattak, persze a részleteket nem árulta el. Adam és Will is örültek, hogy szerdán szabadnaposak, és nem kell próbálni.

Így tehát szerdán újra láttam Jayt, egy színházban léptek fel, mielőtt kezdődött volna a műsor, összefutottunk az öltöző folyosóján.

- Hogy tudtad rávenni Bradet, hogy engedjen el? – kérdeztem tőle.

- Hát, amit mondtam, hogy csak fenyegetett, hogy kirak téged, és én mondtam neki, hogy átlátok ezen a kamu szövegen, és akkor mondta, hogy jó, gyere el, de legközelebb ne merjünk ilyet kérni tőle.

- Ez elég apukásan hangzik… - mondtam.

- Igen, tulajdonképpen Brad mindig is megpróbált felettem apáskodni, ha már a faterunk nem lakott velünk – mondta Jay. – Örülök, hogy itt vagy.

- Én is, már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok alkotni – mosolyogtam.

- Remélem, hogy fog tetszeni.

- Biztosan… És akkor itt éjszakáztok a városban?

- Igen, de reggel megyünk tovább, holnap sajnos még lesz egy fellépésünk egy közeli kisvárosban, de pénteken megint itthon leszek – mondta Jay. – Jó volt veled fönt a hegyen szombaton, már nagyon várom, hogy megint menjünk valahova.

- Igen, már én is alig várom – mosolyogtam.

- Akkor a fellépés után ráérsz még velem lenni? – kérdezte Jay.

- Igen, persze, szerintem éjfélig simán maradhatok… - mondtam.

- Miért, különben anyuci bezár a szobádba? – ugratott Jay.

- Hát, viccen kívül, de mondott már ilyet.

- Komolyan? – nézett csodálkozva.

Ekkor kijött az öltözőből egy srác, Jay egyik táncos csapattársa, ide is jött hozzánk, Jay bemutatott neki, mint barátnőjét, én meg magamban csodáltam, hogy ilyen aranyos barátom van…

***

Az előadás után elmentünk egy McDonald’sba Jayjel, én még mindig őt dicsértem, hogy milyen jól táncol, és hogy milyen ügyes volt.

- Jól van, ezért is örültem, hogy eljöttél, legalább láttad, hogy nem csak te vagy jó valamiben – vigyorgott Jay.

- Jaj, az ego nagy úr… - mosolyogtam én is.

- Szóval tetszett neked a műsor? – kérdezte.

- Igen, nagyon jó volt. A zene nem volt a kedvencem, de nem menekültem el tőle – mondtam.

- Ja, neked csak a torokhangon krákogó ének és basszusgitár ezerrel jön be - mosolygott Jay.

- Azért nem egészen - mondtam.

Tényleg csak éjfélkor keveredtem haza, Jay hazakísért, mondta, hogy pénteken találkozunk, aztán a szombatot meg végig együtt töltjük. Mindez szépen hangzott, de mégis szomorúsággal töltött el a gondolat, hogy vasárnap minden kezdődik elölről, és onnantól kezdve megint csak a pénteket várom.

A péntek és a szombat villámgyorsan eltelt, pénteken a parkban ütöttük el a délutánt, utána mentem próbálni. Jay szinte végig bent volt a nappaliban, hol Bradet szívatta, hol tanácsokat adott, hogy mit kéne csinálni, persze ezt is csak viccből, de Bradet sikerült jól felhúznia. Próba után Jay ismét hazakísért, még mindig azon nevettünk, hogy Brad milyen ideges volt.

Szombaton a városban mászkáltunk, lejártuk a lábunkat, megmutattuk egymásnak a kedvenc helyeinket, végül, a nap lezárásaképpen elmentünk moziba.

Éppen hazafelé tartottunk kocsival, már nagyon fáradt voltam, csak bámultam ki az ablakon, és a rádióból áramló átlag popzenét hallgattam, amikor végre következett egy egész jó szám, a „Lonely Day” a System of a Downtól, de Jay elkapcsolta.

- Na, vidd vissza… - fordultam felé.

- Cica, én nem hallgatok ilyen szart – mondta.

Elkerekedett szemmel néztem rá, hirtelen meg sem tudtam szólalni.

- De a kedvemért meghallgathatnád – mondtam végül.

- Ne haragudj, de nagyon nem szeretném… Gondolom, úgyis hallgatod eleget a telefonodon az ilyen zenéket, légy szíves engem ne fárassz vele.

- Miért, szerinted én jókedvemből hallgattam meg Eminemet, Ne-Yot, meg ki tudja, kiket hallhattunk az előbb… Csak miattad viseltem el – mondtam.

- Az előbb még aludtál, nem értem, miért élénkültél fel ennyire… - csodálkozott Jay.

- Mert jó lenne meghallgatni azt a számot, ha már megy, azért – mondtam.

- Jó, akkor nem hallgatunk zenét, nem érdekel, nem fogunk itt ilyen szarságokon összeveszni – mondta, azzal lekapcsolta a rádiót.

Én újra az ablak felé fordultam, egész úton nem is szóltunk egymáshoz. A zene nem „szarság”, mindkettőnk életét nagyon is meghatározza, nem hinném, hogy az ilyen ellentétek túlságosan kedveznének a kapcsolatunknak…

Amikor megérkeztünk, kiszálltam, Jay idejött hozzám.

- Most mi baj van? – kérdezte. – Zavar, hogy nem hallgattuk meg azt a számot?

- Nem, csak elgondolkodtam… - mondtam.

- Miről? – kérdezte.

- Hát… hogy lehet, hogy ez később még baj lesz, hogy ennyire nem bírod ezt az egészet – mondtam.

- Figyelj, nekem azzal a zenével nincs bajom, amit ti csináltok Bradékkel, sőt, örülök is, ha sikeresek vagytok benne, de az, hogy ki mit hallgat, az ember magánügye, ha a másiknak nem tetszik, nem illik rákényszeríteni – mondta Jay.

- Tudom… Csak volt egy olyan érzésem, hogyha ezt nem fogadod el, akkor tulajdonképpen engem sem tudsz elfogadni. Már mondtam, hogy ez nekem milyen fontos – mondtam.

- Attól, mert még nem szeretem ugyanazt a zenét, mint te, el tudlak fogadni – mondta Jay. – Lehet, hogy ott volt a sok hülye rocker pasid, akivel egész nap heavy metalt hallgattatok, de te mondtad, hogy mégsem volt jó a kapcsolat.

- Jó, tudom, hogy nem ezen múlik – mondtam, majd hirtelen eszembe jutott egy ötlet. – Figyelj, nem jössz fel egy kicsit? – néztem rá.

- Miért? – kérdezte meglepetten.

- Majd odafönt kifejtem… - mondtam.

- Hát jó… de most be is kell mutatkozni a szüleidnek? – kérdezte.

- Ha otthon lesznek, akkor igen, illene – mondtam.

- De kilenc óra van, nem fogjuk zavarni őket?

- Nem hiszem, anyám már úgyis kíváncsi az „új barátomra” – mondtam.

- Jól van, menjünk… - mondta Jay még mindig kicsit értetlenül, azzal lezárta a kocsit, és bementünk a házba.

Az előszobában adtam neki egy papucsot, én is felvettem a sajátomat, majd elindultunk be a lépcsőhöz, út közben természetesen összefutottunk anyámmal, aki éppen a konyhából jött kifelé.

- Nahát, hazahoztad aludni a barátodat, Mia? – kérdezte anya, majd engem szinte félrelökve kezet nyújtott Jaynek. – Laura Henneberg.

- Jay Allen, örvendek – mosolygott Jay, de láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban volt.

- Na jól van, anya, mi most felmegyünk a szobába – morogtam.

- Máris mentek? – kérdezte anya csalódottan.

- Igen, megyünk… - mondtam. – Apa hol van?

- Már alszik – legyintett anya. – Fárasztó napja volt ma.

- Értem… Na jól van, akkor majd reggel dumálunk – mondtam, azzal Jayjel elindultam föl a lépcsőn a szobám felé, ő még intett anyámnak búcsúzásképpen.

Az emeleten lehetett hallani apám horkolását, meg a két kölyök szobájából kihallatszó TV zaját.

- Szóval ma este itt fogok aludni? – kérdezte Jay, mielőtt bementünk volna a szobámba.

- Miért? Nem mondtam ilyet – néztem rá.

- Tudom, de anyádnak nem ellenkeztél.

- Vele kár ellenkezni, meg sem hallja, amit mondok neki, ha van velem valaki – mondtam.

- Miért, gyakran felhozol srácokat? – kérdezte Jay.

- Dehogyis, pont, hogy ritkán. Te is azért vagy neki érdekes, mert már egy éve nem volt itt senki – mondtam, azzal kinyitottam a szobám ajtaját, felkapcsoltam a villanyt, majd bementünk.

- Mia, én még mindig nem értem, hogy miért hoztál fel ide… - mondta, miközben megállt a szoba közepén, és a falakat kezdte el nézegetni.

Én addig leültem az ágyam szélére, Jayre néztem.

- Azt hiszem, nem ismersz engem még elég jól – mondtam. – Azért szerettem volna, hogy gyere fel ide, és lásd a szobámat, amiben a mindennapjaim jó részét tengetem, és ami évek alatt vált ilyenné, hogy egy kicsit jobban lásd, milyen vagyok. Tudom, hülye hasonlat, de az ember szobája valamennyire tükrözi a személyiségét, és láthatod, mi van itt… Poszterek mindenféle „sötét” emberről, aztán összefirkáltam a falamat a saját kézírásommal, hogy ráírjam a kedvenc dalszövegeimet, és ott a zongora, meg a gitár. Nem szeretném, hogy másnak láss, mint amilyen vagyok, és azt végképp nem szeretném, hogy ne önmagam miatt szeress.

- És mindezt abból raktad össze, hogy lekapcsoltam azt a számot? – kérdezte.

- Igen. Lehet, hogy neked ez furcsa, de nekem elég sarkalatos téma, ha leszarozzák a zenéimet.

- Jó, akkor elmondom még egyszer, mit gondolok… - sóhajtott Jay. – Amit te alkotsz, nem fikáznám le, de csakis azért hallgatom meg azt is, mert baromi jó hangod van, és szeretem hallani. Ez a rock dolog egyáltalán nem az én műfajom, de én elfogadlak mindennel együtt, még a Marilyn Mansonos posztereddel is, mert tudom, hogy mindez hozzád tartozik… de én soha nem fogok rockot hallgatni.

- És engem meg fogsz hallgatni? – kérdeztem.

- Igen, téged mindig – mondta Jay, leült mellém, átölelte a vállamat, én meg hozzábújtam. – Elhiszed nekem? – kérdezte.

- Igen, elhiszem – mondtam. – Kérdezhetek valamit?

- Persze… - mondta.

- Igazából az elejétől fogva érdekel, hogy szeretsz bennem… Mármint mi tényleg nagyon különbözőek vagyunk, mi tetszett meg neked bennem?

- Jó kérdés… - vigyorgott. – De komolyra fordítva a szót, ez tényleg furcsa volt – mondta, majd rám nézett. – Azt hiszem, a legelső emlékem az, amikor beléptem a szobába, és megláttalak, de akkor még csak az volt feltűnő számomra, hogy lány van az együttesben. Aztán leültem hozzád, és Willhez, csak hogy csináljak valamit, de aztán amikor először belenéztem a szemedbe, olyan szépnek és természetesnek láttalak, hogy azt éreztem, „kell nekem ez a nő.”

- Hmm, nem is gondoltam volna – mondtam csodálkozva.

- Pedig így volt… és még most is hatással vagy rám az aranyos nézéseddel – mosolygott.

Nagyon lassan hozzám hajolt, és megcsókolta ajkaimat, én bódultan hunytam le a szemem, csak lebegtem ebben az érzésben. Azt hiszem, most szerettem belé, már ha egy ilyen pillanatot lehet egyáltalán érzékelni… Már én is tudtam, hogy valami csakugyan történik közöttünk, és nem is szerettem volna ellenállni, a lelkem megnyílt felé.

Miközben csókolóztunk az arcomat és nyakamat simogatta, úgy éreztem, biztonságban vagyok mellette. Lassan csókoltuk egymás ajkait, majd nemsokára nyelveink is egymásba fonódtak. Éreztem Jayen, hogy ő is egyre jobban kíván engem, kezével egyre jobban elkalandozott a testemen, már a combomat simogatta. Még mielőtt ennél tovább mentünk volna, elhúzódott tőlem, én meglepetten nyitottam ki a szemem, de aztán láttam, hogy csak miattam állt meg.

Én elmosolyodtam, rögtön visszataláltam ajkaihoz, majd nemsokára hátradőltünk az ágyra, ő rajtam feküdt a lábaim között, egyre hevesebben csókoltuk egymást, kifejezve, hogy mennyire vágytunk már erre az alkalomra. Ajkai lejjebb vándoroltak a nyakamra, apró csókokat adva rá, én a haját simogattam, majd áttértem a hátára. Keze a pólóm alá kúszott finoman simogatva a hasamat, halkan sóhajtottam, nagyon jól esett minden kis érintés. Jay a tenyerével fölém támaszkodott, egy kis teret hagyva kettőnk között, megfogta a pólómat, és elkezdte fölfelé húzni. Én segítettem neki, nemsokára lekerült rólam a ruhadarab, közben ő is levette a pólóját, majd újra fölém hajolt, szenvedélyes csókra hívta ajkaimat.

Éreztem, hogy már nem tudok parancsolni a vágyaimnak, minden részemmel érezni akartam őt, szorosan hozzásimultam meztelen mellkasához, közben a hátát simogattam fel-alá, nagyon jó volt megérinteni a testét. Ő hirtelen megszakítva a csókot, a nyakamat kezdte puszilgatni, nemsokára ajkait már a hasamnál éreztem, ezután újra följebb jött, a melltartóm vonalán csókolgatta bőrömet. Már vártam, hogy a melltartót is vegye le rólam, de abbahagyta eddigi ténykedését, rám nézett, tekintetünk mélyen a másikéba fúródott, az ő szemében láttam visszatükröződni a saját vágyamat.

Jay rám mosolygott, majd elfordította a fejét.

- Kicsim, nem kéne becsukni az ajtót? Ne akarom, hogy valaki ránk nyisson.

- De, persze, becsukom… - mondtam, kelletlenül feltápászkodtam, Jay leszállt rólam.

Az ajtóhoz mentem, elfordítottam benne a kulcsot, amikor visszafordultam, megtorpantam, láttam, hogy Jay levette a nadrágját, már csak egy bokszeralsó volt rajta, így ült vissza az ágyra, rám nézett, hogy menjek végre oda hozzá. Elmosolyodtam, odamentem elé, én is levettem a nadrágomat, majd szemből az ölébe ültem. Azonnal éreztem, hogy merevedése az ágyékomnak nyomódik, kellemes bizsergés futott végig a testemen. Jay megfogta a derekamat, én lassan mozogni kezdtem az ölében, ő is felvette a ritmusomat, mindketten szaporábban vettünk a levegőt, néztem az arcát; szemét lehunyva élvezte játékunkat. Ismét elmosolyodtam, megpusziltam a száját. Ő kinyitotta a szemét, abbahagytuk a mozgást, a mellkasomat kezdte puszilgatni, közben hátul kikapcsolta a melltartómat, majd gyorsan meg is szabadított tőle. Kíváncsi pillantások kereszttüzében éreztem magam, ahogy a mellemet nézegette, de szinte azonnal csókolgatni kezdte őket, én meg felnyögtem az élvezettől, a hátát, karjait simogattam… Belemarkolt a fenekembe, ez annyira felizgatott, hogy hátradöntöttem őt az ágyon, és fölé magasodtam. Ezen egy kicsit meglepődött, de nem tétovázott sokat, lecsapott ajkaimra, vadul csókoltuk egymást, közben a hajamat, hátamat simogatta, majd megfogta hátul a bugyim szélét, és egy kicsit lejjebb tolta, majd becsúsztatta a kezét, és újra jól megmarkolta a fenekemet. Én halkan belenyögtem a csókunkba, mire ő a derekamnál fogva oldalra döntött az ágyon, majd mire feleszméltem, meg is szabadított a bugyimtól.

Egy pillanatra megállt, hogy tekintetét végigfuttassa a testemen, de aztán szorosan magához ölelt, simogattuk egymást, én is megpróbáltam levenni róla az alsónadrágját, de nem azzal volt elfoglalva, hogy segítsen nekem ebben, hanem a combomat simogatta, majd ujjával megtalálta a legérzékenyebb pontomat, én felsóhajtottam, mintha mindig is arra vártam volna, hogy megérintsen.

- Hmm, milyen nedves vagy… - mondta, miközben lassan simogatni kezdett.

- Ne csodálkozz rajta… - mondtam, azzal az alsónadrágján keresztül én is megérintettem férfiasságát, ez még inkább beindított, éreztem, hogyha továbbra is így simogat, akkor hamarosan elélvezek.

Végre segített megszabadulni az alsónadrágjától, de közben nem vette el rólam kezét, így kölcsönösen szerezhettünk örömöt egymásnak, kezemmel én is birtokba vettem merevedését, először csak végigsimítottam rajta, majd köré fontam ujjaimat és lassan járattam rajta markomat. Szapora sóhajaiból ítélve élvezte, amit csinálok, hozzám hajolt, a nyakamat puszilgatta, éreztem a bőrömön a lélegzetét. Megcsókolt, majd belém csúsztatta egy ujját, de kívülről még mindig simogatott, egyszerűen észvesztő érzés volt, már nem is érzékeltem semmit a külvilágból, csak őt, és amit adott nekem… Aztán hirtelen abbahagyta, rám nézett, megkérdezte:

- Ugye van itthon gumi?

- Van, a fiókban… - mondtam, azzal ismét felkeltem az ágyról, kihúztam az éjjeliszekrény fiókját, kivettem a maradék három óvszer közül az egyiket, és odaadtam Jaynek.

Azt gondoltam, biztosan azonnal felhúzza, ám nem így történt, letepert engem az ágyra, a mellemet csókolgatta, szívogatta a mellbimbómat, majd két ujjával nedves hüvelyembe hatolt, én nem bírtam ki, hogy hangosabban fel ne nyögjek, már annyira közel jártam… Átöleltem a vállát, a hátát karmolásztam, éreztem, hogy bármelyik másodpercben elönthet a kéjmámor. Jay tudta ezt jól, kihúzta ujjait, felült, és elkezdte kibontani az óvszert. Felkeltem én is, a nyakát csókolgattam, hátát, karját simogattam amíg fölhúzta magának. Ezután magához húzott és megcsókolt, én végignyaltam felsőajkán, ő nyelvével azonnal lecsapott az én nyelvemre, hevesen csókolóztunk, ölelkeztünk.

- Gyere, ülj rám… - mondta Jay, mire én megfogtam erekcióját, és lassan belecsusszantam.

Éreztem, hogy belülről teljesen kitölt; Jayre néztem, ő vágytól ködös tekintettel fürkészett engem, majd megcsókolt, átölelte a derekamat, és engem magára vonva hátradőlt. Mozogni kezdtünk, szinte azonnal sikerült egymásra hangolódni, tudtam, hogy már nem bírom sokáig, annyira jó volt… A nyakát, vállát puszilgattam, egyre szaporábban sóhajtoztam, ő szorosan ölelte a derekamat, majd egyik kezét a fenekemre tette, közben ajkaim után kapott, szenvedélyesen csókoltuk egymást… Minél jobban élveztem, annál kevésbé tudtam uralkodni magamon, hangosan nyögdécseltem, ezt látva Jay megállt. Én ránéztem, szinte könyörgő tekintettel kértem, hogy folytassa, ő elmosolyodott, úgy látszott megesett rajtam a szíve, mert újra mozgásba rendült, én meg végképp elvesztem… A gyönyör erőteljes hullámokban tört fel bennem, behunyt szemmel, hangos sóhajok közepette élveztem el; azt hiszem, Jay végig engem nézett, de nem tudtam ilyesmire figyelni, annyira nem volt semmi a tudatomban…

Csak lassan tisztult ki a kép, Jay csakugyan engem pásztázott tekintetével, mosolyogva megjegyezte:

- Ez nem tartott túl sokáig…

Én is elmosolyodtam, mielőtt bármit mondhattam volna, megkérdezte:

- Leszel alul?

- Persze – mondtam, azzal leszálltam róla, lefeküdtem mellé, ő rám fordult, és újra belém hatolt.

Nem sokat tétováztunk, először lassan mozogtunk, majd egyre hevesebb lett, éreztem rajta ugyanazt a szenvedélyt, ami engem borított el az előbb. Az arcomat csókolgatta, majd belenyalt a fülembe, én vele együtt mozogtam, simogattam a haját, nyakát, majd ajkait kerestem, ő kiéhezve válaszolt a csókomra. Megragadta az egyik kezemet, ujjaink összekulcsolódtak, és erősen szorította, egyre gyorsabban mozgott bennem… Éreztem, ahogy megfeszül a teste, már úgy szorította az ujjaimat, hogy szinte fájt, végül felnyögött, arcát a hajamba fúrva adta át magát az élvezetnek.

Miután vágya lecsillapodott, rám borult, majd megkereste ajkaimat és hosszú csókot adott rá. Egymásra néztünk, szemében a szeretet és elégedettség elegyét véltem felfedezni, nagyon jó volt így látni őt. Megpuszilta az arcomat, becsuktam a szemem, majd tovább öleltük egymást.

***

Aznap este még lementünk a konyhába enni valamit, már késő volt, mindenki aludt a házban. Én a hűtőben próbáltam fellelni valami ehetőt, közben Jay a konyhaasztalnak támaszkodva várt rám.

- A húgom már minden jót megevett, úgy látom… - mondtam, amikor kidobtam az üres szalámis dobozt a szemétbe, de végül sikerült csinálnom pár szendvicset, leültünk az asztalhoz enni.

- Rég voltam ilyen házban – mondta Jay. – Hogy anyuka, apuka, kisgyerekek, egyben van a család.

- Hát igen, ritka ez manapság – mondtam.

- Nem is tudod, milyen szerencséd van – sóhajtott. – Jó lett volna, ha mi is így növünk fel Braddel.

- De, tudom, hogy szerencsém van… - mondtam.

- Mégse nagyon vagy itthon, és nem foglalkozol a családoddal, te mondtad – mondta.

- Igen, de szerintem ez később megváltozik, amikor már kicsit letisztultak a dolgok – mondtam. – Amikor a tesóim érettebbek lesznek, ha elköltözöm innen, meg ilyenek.

- És mikor akarsz elköltözni? – kérdezte, miközben egy harapással eltüntette az egyik szendvics felét.

- Amint lesz valami munka, és pénz… Majd meglátjuk mi lesz; az érettségi után igazából egy nagy fekete folt az életem – mondtam.

- Pedig nem kéne, hogy az legyen… Rendes családból bármerre el lehet indulni.

- Igen, de tudod jól, hogy engem csak egy dolog érdekel, minden további mellékes – mondtam.

- Tudom – bólintott.

Ezután csendben ettünk, majd Jay rám nézett, és megjegyezte:

- Nem gondoltam volna, hogy már ilyen hamar lefekszünk egymással.

- Hát, én sem úgy indultam el reggel itthonról, hogy ma megtörténik… - mosolyogtam.

- Én nagyon örülök, hogy megtörtént, elég sokat gondoltam már rá – mondta, hangja jókedvűen csengett.

Én csak mosolyogtam, nem nagyon akartam semmit sem hozzáfűzni, nem akartam neki áradozni, hogy milyen jó volt, még elbízza magát…

- Akkor itt maradhatok estére? – kérdezte Jay nem sokkal később.

- Persze, így éjfélkor már ne menj haza – mondtam.

- Reggel korán kell mennem, délben indulunk a csapattal.

- Jól van, majd felkelek én is, aztán kikísérlek az ajtóig – mosolyogtam.

- De kedves tőled, teljesen elérzékenyültem – mondta.

***

Másnap reggel ígéretemhez híven kikísértem Jayt a kocsiig, ott hosszan búcsúzkodtunk, jó utat kívántam neki, mire ő azt mondta, hogy legszívesebben nem is menne. Meg tudtam érteni… én sem akartam őt elengedni, de tudtam, hogy muszáj.

Miután elment, felmentem a szobámba, visszafeküdtem az ágyba. Még csak hét óra volt, mondanom sem kell, egész éjjel nem aludtunk semmit, mert csak egymással foglalkoztunk, így nem esett nehezemre gyorsan álomba szenderülni.

Csak délután egykor ébredtem fel, kettőkor meg is ebédeltem anyáékkal, természetesen én és Jay voltunk a téma az asztalnál, de bármit kérdeztek, nem válaszoltam nekik. Még nekem is friss volt ez az egész kapcsolat, nem szerettem volna róla beszélni.

Este hatig csak lézengtem, gépeztem, feküdtem az ágyon… Tanulni is akartam, de láttam, hogy mennyi az idő, és úgy gondoltam, így már nincs értelme. Jay járt a fejemben, nagyon jó volt vele az este, nem is gondoltam volna, hogy elsőre ilyen jól alakul minden. Nem voltam hozzászokva, hogy egy srác ilyen figyelmes legyen velem, és ennyire fontos legyek neki… Szerettem őt, de már féltem is ettől az érzéstől. Nem akartam őt elveszíteni, de görcsösen sem akartam kapaszkodni belé… ugyanakkor éreztem, hogy szükségem van rá. Különös, az biztos, talán azt éreztem, hogy ez komolyabb, mint eddig bármi. Mármint az érzéseim komolyabbak, nem a kapcsolat, abban sosem lehetek teljesen biztos.