2016. április 10., vasárnap

6. fejezet

Egyik nap munkából gyalogoltam hazafelé, amikor csörgött a telefonom, Miksa keresett.
- Csá haver – szóltam bele.
- Szervusz Norbi, na mi a helyzet mostanában? – kérdezte.
- Semmi, elvagyok – mondtam.
Mondtam már neki, hogy összejöttem Anettel, nem igazán érdekelte a téma, azt mondta, csak idő kérdése, és a csaj lelép mellőlem, mivel hogy úgyis magasról szarni fogok a fejére. Éppen ezért nem is meséltem neki Anettről semmi lényegeset, csak hogy együtt vagyunk, és jól megvagyunk.
- Hétvégén meccs van a Szuszában a Kecskemét ellen, jössz? – kérdezte Miksa lényegre törően.
- Persze… elhoznám a csajomat is – mondtam.
- Jól van, ha neki is látnia kell feltétlenül a lilákat, akkor hozd – mondta. – Mióta is vagytok együtt?
- Két hónapja – mondtam.
- Pff, te két hónap alatt már minden pinát meguntál, mi lett veled? – csodálkozott. Erre nem feleltem semmit, ezért folytatta: - Biztos kiválóan teszi a dolgát, ha még nem untad meg.
- Hát az biztos – mondtam, nem akartam részletezni, hogy ez a kapcsolat most többről szól, ezt már elmagyaráztam sok embernek, unalmas volt. – Na, tehát akkor jön ő is velem a meccsre, de légy szíves majd ne kérdezd meg tőle, hogy „jól teszi-e a dolgát” a szexben.
- Miért, mikor kérdeztem én ilyen a csajaidtól? – kérdezte Miksa meghökkenve.
- Szinte állandóan ilyen kérdésekkel zaklattad őket… - mondtam.
- Nem is, én csak tőled kérdeztem ezeket.
- Igen, de ők is ott voltak – mondtam.
- Jó, hát az lehet – vallotta be.
- Na, szóval nincsenek ilyen kérdések, jó? – kérdeztem.
- Miért, hát valami gondja van a baszással? Szűz még? – csodálkozott Miksa.
- Dehogy, te barom. Csak próbálj meg normálisan viselkedni, ennyi az egész. Ne járass le engem, hogy hülyék a barátaim, jó?
- Jól van, haver, nincsenek kérdések, csak ha nincs ott a csaj.
- Oké – mondtam. – Na, hánykor lesz a meccs?
- Hatkor kezdődik, bemelegítünk előtte Roxiéknál a kocsmában?
- Áh, nem hiszem, szerintem háromnegyedkor találkozzunk a kapu mögött, oda megyünk akkorra – mondtam.
- Hát jó, de utána azért majd iszunk egyet, nem? – kérdezte.
- Még meglátjuk, nem tudom mit tervezünk estére – mondta, de szinte biztos voltam benne, hogy nem fogok menni, mert inkább Anettel szerettem volna lenni.
Csak a péntek és szombat estéket tudtuk rendesen együtt tölteni, a hétköznap mindig káosz volt; és most sem akartam kihagyni a lehetőséget, hogy együtt legyünk szombaton.

***

Eljött a meccs napja, Anettet vártam a háza előtt, addig rágyújtottam egy cigire. Mondta, hogy nem nagyon érdekli a foci, de a kedvemért szívesen megnézi a meccset, és találkozik a haverjaimmal. Próbáltam rá felkészíteni, hogy ők nem olyan szalonképesek, mint Bencéék, de mondta, hogy másfél órát kibír velük, bármilyen hülyék is legyenek.
Nemsokára megjelent Anett, egy hosszú csókkal üdvözöltük egymást; ha nem meccsre mentünk volna, ahonnan bűn elkésni, akkor biztosan javasoltam volna, hogy menjünk fel hozzá egy kicsit. Tegnap este nem voltunk együtt, mert ő céges buliban volt, én meg elmentem Bencéékkel bandázni; és hiába aludtunk együtt tegnap előtt, így is nagyon ki voltam rá éhezve.
- Na mi van, hiányoztam? – nézett rám vigyorogva.
- Naná – mondtam. – De szerintem én is neked.
- Hát igen, amikor hazaértem éjjel kettőkor, jó lett volna, ha fel tudlak ébreszteni.
- Valószínűleg ébren vártalak volna, nem is tudtam volna addig aludni, amíg jól meg nem duglak…
- Hmm, jó lett volna, gondoltam rá. Na, de ami késik, nem múlik, most irány a meccs, igaz? – kérdezte.
- Ja… - mormogtam.
- Jó leszek így? – kérdezte, én csak akkor láttam, hogy mi van rajta.
Egy lila Lonsdale pulcsit, farmert és tornacipőt viselt, de még így is kurva jól nézett ki.
- Hmm, jó ez a pulcsi.
- Igen, tetszik? Még Londonban vettem a színe miatt.
- A színe miatt? Csak nem az Újpest miatt választottad ezt?
- Nem, hanem mert a lila az elég nőies szín – felelte.
- Na, ezt nehogy mondd a többieknek, mert neked esnek.
- Miért, ez ennyire vérre megy? – kérdezte csodálkozva, közben elindultunk, megfogtam a kezét.
- Igen, tudod ők olyan srácok, akiknek az életében nagyon kevés fontos dolog van, de az egyik közülük az Újpest, és azért tűzbe mennek.
Persze régen, mielőtt nem ismertem Anettet, én is ilyen hülyegyerek voltam, de most már inkább vele lettem volna a meccs helyett. Jobb programnak tűnt egy jó szenvedélyes szex, utána meg egy kis pihenés, kajálás, mint most kimenni a meccsre. Mindegy, majd utána megvalósítjuk ezeket a dolgokat.
- Jó a sálad, én is akarok egy ilyet – nézett az Újpest sálamra, amit a nyakamban hordtam most is, mint mindig a meccsek alkalmával.
- Van nekem még egy otthon, neked adhatom, ha szeretnéd. Vagy ha árulnak most a meccs előtt, akkor veszek neked egyet.
- Veszek én magamnak – mondta.
- Nem, majd én megveszem neked ajándékba – mosolyogtam.
- Oké, de akkor fizetem én a jegyedet.
- Jaj, te nő, hát miért nem hagyod, hogy költsek rád? – sóhajtottam.
- Mert van miből nekem, te meg gyűjts a kocsira, amit már évek óta szeretnél – mondta.
Hát igen, a kocsi vásárlás most kitolódik egy ideig, mert igaz, hogy jó pénzt kapok Feri bácsitól a kisbolti melóért, de sok pénzt elszórtam az utóbbi időben, mert gyakran meghívtam Anettet kajálni vagy bármi más programra. Igaz, néha ő fizetett, de én ezt nem szerettem, nem vagyok rászorulva, hogy egy nő fizesse a dolgaimat, hiába keresi majdnem a háromszorosát, mint én…
- És jó volt tegnap a buli? – kérdeztem.
- Jó volt, bár bevallom, szívesebben lettem volna veled – mondta.
- Ezt jó hallani… és nem nyomult rád senki?
- Nem, különben is tudják, hogy foglalt vagyok.
- Tényleg? Mondtad nekik, hogy együtt vagyunk? Meséltél már rólam valakinek?
- Hát, annak a két embernek akikkel tényleg jóban vagyok, nekik meséltem, a többiek csak azt tudják, van barátom.
- És nem lepődtek meg, hogy milyen fiatal barátod van?
- Dehogynem, de hát nem érdekel, mit szólnak, elmondtam, és kész. Én is tudok róluk már pár dolgot, nem tökéletesek a párkapcsolataik, szóval nem ítélkezünk egymás felett.
- És dicsértél, hogy mennyire jó velem minden? – vigyorogtam.
- Nem nagyon, mivel aki sokat dicsekedek valamivel, arra elkezdenek irigykedni, úgyhogy inkább megtartom magamnak a magánéletemet.
- Ja értem, ismerős a dolog, elég szánalmas – mondtam.
Amikor odaértük a stadionhoz, vettem Anettnek egy Újpest sálat, ő meg megvette a belépőjegyeket. Ezután felmentünk a lépcsőn, fentről lehetett látni az egész pályát, ő érdeklődve nézelődött.
- Hmm, ez a legszebb stadion ahol valaha jártam – mondta.
- Jaja, hát Eger után nem csodálom, ott még a fű sem nő ki – vigyorogtam, majd elindultunk, hogy vegyünk sört.
- Nem is voltam Egerben focimeccsen – mondta.
- Miért, voltál már egyáltalán meccsen, meg stadionban? – kérdeztem.
- Hát, azt hiszem, nem – mondta végül kis gondolkodás után.
- Na látod. De amúgy igen, tényleg ez a legszebb pálya az egész országban.
Én már számtalanszor voltam itt, még nagyon régen néha arról álmodoztam, hogy egyszer majd én is ezen a pályán rúgom a bőrt, de ezek az idők már elmúltak. Jó volt itt lenni így szeptember végén, amikor még nem volt olyan vészesen hideg, de már viszonylag korán sötétedett, ezért felkapcsolták a pályát bevilágító reflektorokat, ami külön hangulatot adott a helynek. A lila-fehér széksorokat sajnos nem töltötték meg az emberek, nagyon kevesen voltunk; de a kapu mögötti szektorban már megpillantottam azokat, akik mindig itt vannak és ez jóleső érzéssel töltött el. Hirtelen elkapott a meccs-láz, meg az érzés, hogy én ide tartozom; és bármi lesz, ide mindig visszajöhetek. Újpest az én otthonom.
A büfében vettem magunknak egy-egy sört meg két csomag szotyit, aztán mentünk tovább megkeresni a srácokat.
- És hol leszünk pontosan? – kérdezte Anett.
- A kapu mögött – mutattam neki a kapu mögötti helyeket, ahol már sorakoztak az Újpest drukkerek.
- És lehet onnan bármit is látni majd a meccsből?
- Persze, különben nem mennénk oda – mondtam.
Nemsokára odaértünk, azonnal kiszúrtam Miksáékat, Miksa éppen hangosan magyarázott valamit, a többiek meg lelkesek hallgatták. Miksán kívül ott volt Balázs, Miksa nagy haverja, akit szintén általánosból ismertünk; őt nem annyira kedveltem, mert megbízhatatlan volt, de néha tudott jófej is lenni. Lóri is velük volt, aki egy csendes, lassú felfogású gyerek volt, de Miksáékhoz képest egész intelligens megnyilvánulásai voltak, szóval őt kedveltem. Vele már általános iskola alsó tagozatától kezdve jóban voltunk, ami így is maradt az évek alatt. Rajtuk kívül itt volt még Csabi is, aki általánosban fölöttünk járt egy évvel, de jóban lettünk vele is, mert sokat fociztunk meg trógerkedtünk együtt.
Odamentünk hozzájuk, ekkorra Miksa pont befogta a száját, így volt lehetősége köszönni nekünk. Megvolt a puszi pacsi, majd bemutattam neki Anettet; aztán köszöntem sorban mindenkinek, nekik is bemutattam a barátnőmet.
- Na, lilában jöttél, tudod te mi a dörgés! – kiáltott Balázs vidáman Anettnek.
- Jaja, nagyon helyes! – mondta Miksa is.
 Ezután lassan kezdődött a meccs, úgyhogy mindenki a pályán történtekre figyelt, szerencsére nem foglalkoztak velünk, nem volt semmilyen beszólás. Én Miksa mellett álltam, mellettem meg Anett, néha együtt ordibáltam Miksáékkal a szurkolói énekeket, máskor meg Anettnek magyaráztam a szabályokat, meg hogy miért köcsög a bíró.
A félidőben elmentünk a helyünkről, hogy menjünk cigizni, Anett mondta, hogy elmegy mosdóba, meg hoz még sört visszafelé, így megbeszéltük, hogy majd a helyünkön találkozunk.
Természetesen cigizés közben mi más lehetett a téma a srácok körében, mint én és Anett, pedig nagyon reméltem, hogy szóba sem kerül, ha már eddig nem érdekelte őket.
- Hát én azt hittem, egy buta, szőke tinipicsát hozol, erre meg ezt a csajt… - mondta Miksa, ezt hirtelen nem is tudtam mire vélni, de aztán Balázs így szólt:
- Ja, ennek a nőnek értelmes tekintete van, vigyázz nagyon vele.
- Igen, nem jó, ha egy nő okos – mondta Miksa komoly képpel, mire én elröhögtem magam ezen a hülyeségen.
- Legalább lehet vele beszélgetni is – mondtam.
- Jó, de minek, nem arra vannak… beszélgetni ott vannak a haverok.
- Jól van srácok, hagyjuk ezt – mondtam.
- Szerintem nincs vele baj, szép a mosolya – mondta Lóri, akinek általában sosem adtunk a véleményére, de most neki volt igaza.
- Na, kösz, így van – mormogtam.
Csabi is megszólalt végül:
- Ne törődj velük, hogy mit mondanak, mert nagyon tuti a csaj – bólogatott mindent tudóan.
- De Norbi, ha emellett a nő mellett maradsz, akkor elveszi majd teljesen az életedet – folytatta Miksa a bölcsességeit. – Biztos, hogy egy puhapöcs apukát akar belőled faragni, egyszer csak azt veszed észre, hogy otthon ülsz két síró gyerekkel, a haverok meg nélküled mennek a meccsre meg kocsmába.
- Igen, belőlem aztán sok mindent lehet faragni, pláne úgy, hogy én nem akarom… Ha egyszer családom lesz, az úgy lesz, hogy akarom is majd– mondtam.
- Te már ilyeneken gondolkodsz? – kérdezte Balázs döbbenten, Miksa is ugyanilyen aggódva nézett, Lóri meg csak bambult a vakvilágba.
- Dehogy is, csak álljatok le, ennyi – mondtam.
Természetesen gondolkodtam „ilyen dolgokról”, de még Anettnek sem mondtam, sőt, magamnak sem vallottam be igazán, ezért nekik aztán főleg nem akartam erről a témáról beszélni. Az egyetlen ismerősöm, akiknek elmondanék ilyesmit, az Bence volt.
- Pedig nem egy hülye gondolat. Ha nekem ilyen nőm lenne, lehet hogy én is elvenném, csak hogy minden nap őt kefélhessem – mondta Csabi.
- Ne adj már neki ötleteket… - mormogta Miksa Csabinak, majd felém fordult: - De amúgy ha bejönnek neked az idősebb bigék, akkor miért nem Roxit választottad? – tette fel az újabb értelmes kérdést.
- Haver, ne mondd már meg nekem, hogy kit válasszak, jó? Én se szóltam semmit Kati nénire, pedig az azért durva volt – mondtam, utalva arra, hogy Miksa megdugta az általános iskolás kémiatanárunkat ballagás után két évvel, aki ötven éves volt, a fia is jóval idősebb volt Miksánál.
Ez így még egész menőn hangzott, de Kati néni retek ronda volt, nem értettem, Miksa mit eszik rajta, de nem szóltam egy szót se, hiszen valamiért mégis csak jó volt neki.
- Na, Kati nénit hagyjuk már ki a buliból! – monda Miksa mérgesen, mai fejjel már ő is szégyellte a dolgot.
- Oké, akkor te meg ne gyere nekem folyton Roxival, majd ő is megtalálja a boldogságot.
Szívesen felvilágosítottam volna őt, hogy mekkora egy ribanc a nővére, de nem tettem, mert ez az egész Roxi-téma egy hatalmas tabu volt, és már különben sem érdekelt az egész.
Szerencsére leszálltak rólam, így visszamentünk a helyünkre, nemsokára Anett is megjelent két sörrel a kezében, az egyiket ideadta nekem, én meg köszönetképpen megcsókoltam.
A második félidő érdekesebb volt, mint az első, nyert az Újpest kettő nullára, úgyhogy mindenki boldog volt. A meccs végén Miksa hívott minket kocsmázni, de mondtuk, hogy nem megyünk, mert más dolgunk van… szerencsére nem szóltak semmit.
Anettel az utcán sétáltunk hazafelé, megkérdeztem tőle, hogy érezte magát.
- Hát jó volt, bár néha unalmas volt a meccs, de azért megérte eljönni.
- Jól van, többet nem kell jönnöd, ha nem akarsz, csak szerettem volna, ha látod a kedvenc csapatomat.
- Szerintem azért fogok még veled jönni… nem eszünk valahol egy gyrost, vagy valamit? Éhes vagyok – mondta.
- Felőlem… bár én főleg inkább rád vagyok kiéhezve, nem lehetne a kajálást később elintézni? – kérdeztem.
- Jaj, hát ennyit nem tudsz várni? – mosolygott rám.
- Vártam két napot… - mondtam, aztán megálltunk és megcsókoltuk egymást, majd így szóltam: - Na jó, ismerek erre egy gyrosost, akkor az jó lesz?
 - Persze… aztán meg megyünk haza rögtön, ne aggódj – mosolygott.

***

Másnap együtt voltunk egész nap, délután az ágyban feküdtünk és beszélgettünk, néztünk ki az ablakon, hogy hogy zuhog az eső.
- Ilyenkor eszembe jut Anglia, és hiányzik egy kicsit – jegyezte meg Anett.
- Igen, olyan jó volt kint? – kérdeztem.
- Jó volt, igen, de ott meg néha Magyarország hiányzott.
- Na látod, hát itt a legjobb.
- Persze, de inkább az életmód hiányzik. Csak hét óra munka volt naponta, utána azt csinálhattam, amit akartam. Mivel engem mindig is nagyon érdekelt Anglia, ezért minden nap mentem valahova nézelődni, felfedezni a várost. Meg azok a hétvégi kirándulások is nagyon jók voltak; sokkal szabadabb voltam, mint most.
- Most a munka miatt nem vagy szabad? – kérdeztem.
- Persze, mi más miatt, nem miattad, ha erre céloztál – mondta.
- Na jól van akkor.
- Most napi minimum kilenc órát kell dolgozni, a felelősség is sokkal nagyobb – tette hozzá.
- Hát de te akartad ezt, bébi, te akartál csoportvezető lenni – mondtam.
- Persze, tudom, meg nem is akarnék én hosszú távon kint élni, csak ilyenkor hiányzik egy kicsit a hangulat, amikor délután kint esett az eső, én meg a szobámban teát főztem, meg kekszet ettem és közben idióta angol műsorokat néztem a tévében. Aztán este meg kimentem sétálni, vagy elmentem a kollégákkal beszélgetni, várost nézni. Nem a munkával ment el az egész nap.
- Nagyon idilli – mormogtam.
- Hát ezt át kell élni, különben nem értheted, mi volt ebben a jó – sóhajtott.
- Elhiszem, hogy jó lehetett – mondtam. – Egy hétre én is szívesen kimennék.
- Nyáron mehetünk, ha gondolod.
- Te már a nyaralást tervezed, cica? Még tél sincs egyelőre – mosolyogtam.
- A nyaralást nem lehet elég korán elkezdeni tervezni – mondta, aztán hozzám bújt, én meg megcsókoltam.
Egy darabig nem szóltunk egymáshoz; hallgattuk, ahogy az esőcseppek az ablakot verik, én csak elvoltam a gondolataimban, hogy milyen jó így… nem kell menni sehova, nyugodtan feküdhetek és ölelgethetem a barátnőmet.
-  Már régen voltam otthon Egerben, következő hétvégén nincs kedved velem jönni? – kérdezte Anett.
- Hát… nem tudom.
Erre nem tudtam mit mondani, mert igazság szerint semmi kedvem nem volt Egerbe menni, nem akartam találkozni a szüleivel, nem tudtam, milyen a házuk, el lehet-e nyugodtan vonulni, vagy állandóan a sarkunkban lesznek. Utazni sem volt kedvem, a pénzt is sajnáltam rá. Azzal szerettem tölteni a hétvégéket, hogy átjövök ide, mert itt békében lehet lenni, nem akartam feszengeni vendégségben.
- Jól van, látom nem akarsz jönni – mondta Anett, ezek szerint már ismert engem ilyen szempontból. – Viszont én megyek, mert mióta együtt vagyunk, nem voltam, előtte meg Anglia miatt nem voltam több mint fél évig, szóval most muszáj.
Úgy láttam, neki sincs sok kedve hazamenni, de ha mindenképpen megy, akkor elgondolkodtam rajta, hogy menjek-e én is. Más csaj esetében biztosan leszartam volna, hogy eltűnik a hétvégére, még örültem is volna neki, de ő más volt. Szánalmas volt, hogy nem bírok ki nélküle ennyi időt, de rossz volt arra gondolni, hogy a végigdolgozott öt nap után nincs legalább egy nap, amikor egész végig vele lehetek.
- És a szüleidnél lennénk, ugye? – mormogtam.
- Persze… miért, zavar? – nézett rám.
- Hát nem lelkesedek azért, hogy ott kell velük jópofiznom, nem tudom, miről tudnék velük beszélgetni. Ők orvosok, nekem meg még érettségim sincs.
- Egyrészt, nem orvosok, hanem gyógyszerészek, másrészt nincs a homlokodra írva, hogy nincs érettségid.
- Jó, de akkor sincs kedvem találkozni velük – vallottam be őszintén. – Tudják egyáltalán, hogy egy öt évvel fiatalabb sráccal jársz?
- Mondtam nekik, igen – felelte. – De már nem vagyok tizenhat éves, semmi közük a magánéletemhez, nem értem, neked miért számít, hogy mit gondolnak rólunk.
Én sóhajtottam, majd megkérdeztem tőle:
- Neked nem unalmas, hogy mindenkinek magyarázkodni kell?
Ő értetlenül nézett.
- Miről, a kapcsolatunkról?
- Ja… - mondtam. – Az összes haveromnak magyaráznom kell, hogy ez most komoly, mármint hogy tényleg együtt vagyok valakivel, és amikor elmondom, hogy öt évvel idősebb vagy nálam, akkor aztán teljesen elveszítik a fejüket. Az egyik felük irigykedik, hogy milyen jó lehet a szex egy érett nővel, a másik részük meg azon parázik, hogy vigyázzak veled, mert hamarosan el kell majd vegyelek és gyerekeket kell csinálnom neked. A valóságban meg ez nem csak a szexről szól, meg nem úgy tűnik, hogy azonnal családot akarsz; de ezt olyan unalmas magyarázni a sok okosnak, akik kívülről sokkal jobban tudnak mindent, mint mi.
- Igen, tőlem is megkérdezték már, hogy mit tud nekem adni egy húszéves pasi… maguktól nem gondolnák, hogy valaki húsz évesen is lehet jó az ágyban, meg lehet vele jó a kapcsolat; de én nem állok neki magyarázkodni, csak annyit mondok, hogyha nem lenne jó minden, akkor értelemszerűen nem lennék veled.
- Ja, így kell ezt csinálni – mondtam. – És a szüleid mit szóltak pontosan?
- Jaj, hát rögtön azzal jött anyám, hogy mi lesz ebből… pont mint amikor otthagytam az egyetemet. Mondtam neki, mégis honnan tudjam előre, hogy mi lesz ebből? Most jó, és kész. Erre azt mondta, hogy nekem már férjet kéne keresnem, és nem veled vesztegetni az időmet, de ez is annyira nevetséges. Mondtam neki, hogy én most boldog vagyok, ezt nem fogom csak úgy feladni és „mást keresni”.
Ezt nagyon jól esett hallani, meg is kérdeztem tőle:
- Tényleg boldog vagy velem?
Ő mosolyogva rám nézett.
- Igen, de ezt már kifejtettem egy hete.
- Tudom, csak jó hallani – mondtam vigyorogva.
- Jól van, ne fényezd itt magad állandóan – mondta. – De amúgy apám semmit nem szólt, ő mindent leszar, mondta, hogy szívesen látnak téged Egerben, szóval nem lesznek meglepődve, ha együtt megyünk.
- De azért szólj nekik, hogy megyek én is, rendben?
- Miért, akkor jössz velem? – csillant fel a szeme.
- Igen – mondtam megadóan. – Sajnos sok az a két nap nélküled.
- Sajnos? – kérdezett vissza.
- Ja, szar, hogy ilyen gyenge vagyok – mondtam.
- Hát, akkor én is rohadt gyenge vagyok – mosolygott, azzal adott egy puszit a számra. – Rossz lenne nélküled, ezért szeretném, hogy gyere velem. Meg te már megmutattad a helyeket, ahol a gyerekkorodat töltötted, most legalább én is megmutatom neked Egert; megnézzük a várost, meg elmehetünk kirándulni is.
- Jól van, de azért marad majd erőnk este a dugásra is, ugye? – vigyorogtam.
- Nyilván, hát mikor nem volt… - nézett rám kicsit szemrehányóan.
- Jogos… ezért vagyok veled, téged még a legfáradtabb pillanataimban is szívesen elkaplak – folytattam a hülyeségeimet.
- Na jól van, elegem van belőled – tette a sértődöttet, de én tudtam, hogy nem bántódik meg ilyen dolgokon.
Ez a nap is jól telt, este filmet néztünk és kimentünk kajáért. Tulajdonképpen nem csinálunk semmi különöset, csak jól elvoltunk együtt, de számomra ritkaság volt, hogy ezek a kis dolgok is boldoggá tudnak tenni. Kicsit tartottam az egri látogatástól, de az jól hangzott, hogy nem leszünk állandóan otthon; meg legalább megismerem azt a helyet, ahol Anett felnőtt, úgyis ritkán van rá alkalmam, hogy kimozduljak Budapestről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése