Egyik nap munkából gyalogoltam hazafelé,
amikor csörgött a telefonom, Miksa keresett.
- Csá haver – szóltam bele.
- Szervusz Norbi, na mi a helyzet
mostanában? – kérdezte.
- Semmi, elvagyok – mondtam.
Mondtam már neki, hogy összejöttem Anettel,
nem igazán érdekelte a téma, azt mondta, csak idő kérdése, és a csaj lelép
mellőlem, mivel hogy úgyis magasról szarni fogok a fejére. Éppen ezért nem is
meséltem neki Anettről semmi lényegeset, csak hogy együtt vagyunk, és jól
megvagyunk.
- Hétvégén meccs van a Szuszában a
Kecskemét ellen, jössz? – kérdezte Miksa lényegre törően.
- Persze… elhoznám a csajomat is – mondtam.
- Jól van, ha neki is látnia kell feltétlenül
a lilákat, akkor hozd – mondta. – Mióta is vagytok együtt?
- Két hónapja – mondtam.
- Pff, te két hónap alatt már minden pinát
meguntál, mi lett veled? – csodálkozott. Erre nem feleltem semmit, ezért
folytatta: - Biztos kiválóan teszi a dolgát, ha még nem untad meg.
- Hát az biztos – mondtam, nem akartam
részletezni, hogy ez a kapcsolat most többről szól, ezt már elmagyaráztam sok
embernek, unalmas volt. – Na, tehát akkor jön ő is velem a meccsre, de légy
szíves majd ne kérdezd meg tőle, hogy „jól teszi-e a dolgát” a szexben.
- Miért, mikor kérdeztem én ilyen a
csajaidtól? – kérdezte Miksa meghökkenve.
- Szinte állandóan ilyen kérdésekkel
zaklattad őket… - mondtam.
- Nem is, én csak tőled kérdeztem ezeket.
- Igen, de ők is ott voltak – mondtam.
- Jó, hát az lehet – vallotta be.
- Na, szóval nincsenek ilyen kérdések, jó?
– kérdeztem.
- Miért, hát valami gondja van a baszással?
Szűz még? – csodálkozott Miksa.
- Dehogy, te barom. Csak próbálj meg
normálisan viselkedni, ennyi az egész. Ne járass le engem, hogy hülyék a
barátaim, jó?
- Jól van, haver, nincsenek kérdések, csak
ha nincs ott a csaj.
- Oké – mondtam. – Na, hánykor lesz a
meccs?
- Hatkor kezdődik, bemelegítünk előtte
Roxiéknál a kocsmában?
- Áh, nem hiszem, szerintem háromnegyedkor
találkozzunk a kapu mögött, oda megyünk akkorra – mondtam.
- Hát jó, de utána azért majd iszunk egyet,
nem? – kérdezte.
- Még meglátjuk, nem tudom mit tervezünk
estére – mondta, de szinte biztos voltam benne, hogy nem fogok menni, mert
inkább Anettel szerettem volna lenni.
Csak a péntek és szombat estéket tudtuk
rendesen együtt tölteni, a hétköznap mindig káosz volt; és most sem akartam
kihagyni a lehetőséget, hogy együtt legyünk szombaton.
***
Eljött a meccs napja, Anettet vártam a háza
előtt, addig rágyújtottam egy cigire. Mondta, hogy nem nagyon érdekli a foci,
de a kedvemért szívesen megnézi a meccset, és találkozik a haverjaimmal.
Próbáltam rá felkészíteni, hogy ők nem olyan szalonképesek, mint Bencéék, de
mondta, hogy másfél órát kibír velük, bármilyen hülyék is legyenek.
Nemsokára megjelent Anett, egy hosszú
csókkal üdvözöltük egymást; ha nem meccsre mentünk volna, ahonnan bűn elkésni,
akkor biztosan javasoltam volna, hogy menjünk fel hozzá egy kicsit. Tegnap este
nem voltunk együtt, mert ő céges buliban volt, én meg elmentem Bencéékkel
bandázni; és hiába aludtunk együtt tegnap előtt, így is nagyon ki voltam rá
éhezve.
- Na mi van, hiányoztam? – nézett rám
vigyorogva.
- Naná – mondtam. – De szerintem én is
neked.
- Hát igen, amikor hazaértem éjjel
kettőkor, jó lett volna, ha fel tudlak ébreszteni.
- Valószínűleg ébren vártalak volna, nem is
tudtam volna addig aludni, amíg jól meg nem duglak…
- Hmm, jó lett volna, gondoltam rá. Na, de
ami késik, nem múlik, most irány a meccs, igaz? – kérdezte.
- Ja… - mormogtam.
- Jó leszek így? – kérdezte, én csak akkor
láttam, hogy mi van rajta.
Egy lila Lonsdale pulcsit, farmert és
tornacipőt viselt, de még így is kurva jól nézett ki.
- Hmm, jó ez a pulcsi.
- Igen, tetszik? Még Londonban vettem a
színe miatt.
- A színe miatt? Csak nem az Újpest miatt
választottad ezt?
- Nem, hanem mert a lila az elég nőies szín
– felelte.
- Na, ezt nehogy mondd a többieknek, mert
neked esnek.
- Miért, ez ennyire vérre megy? – kérdezte
csodálkozva, közben elindultunk, megfogtam a kezét.
- Igen, tudod ők olyan srácok, akiknek az
életében nagyon kevés fontos dolog van, de az egyik közülük az Újpest, és azért
tűzbe mennek.
Persze régen, mielőtt nem ismertem Anettet,
én is ilyen hülyegyerek voltam, de most már inkább vele lettem volna a meccs
helyett. Jobb programnak tűnt egy jó szenvedélyes szex, utána meg egy kis
pihenés, kajálás, mint most kimenni a meccsre. Mindegy, majd utána
megvalósítjuk ezeket a dolgokat.
- Jó a sálad, én is akarok egy ilyet –
nézett az Újpest sálamra, amit a nyakamban hordtam most is, mint mindig a
meccsek alkalmával.
- Van nekem még egy otthon, neked adhatom,
ha szeretnéd. Vagy ha árulnak most a meccs előtt, akkor veszek neked egyet.
- Veszek én magamnak – mondta.
- Nem, majd én megveszem neked ajándékba –
mosolyogtam.
- Oké, de akkor fizetem én a jegyedet.
- Jaj, te nő, hát miért nem hagyod, hogy
költsek rád? – sóhajtottam.
- Mert van miből nekem, te meg gyűjts a
kocsira, amit már évek óta szeretnél – mondta.
Hát igen, a kocsi vásárlás most kitolódik
egy ideig, mert igaz, hogy jó pénzt kapok Feri bácsitól a kisbolti melóért, de
sok pénzt elszórtam az utóbbi időben, mert gyakran meghívtam Anettet kajálni
vagy bármi más programra. Igaz, néha ő fizetett, de én ezt nem szerettem, nem
vagyok rászorulva, hogy egy nő fizesse a dolgaimat, hiába keresi majdnem a
háromszorosát, mint én…
- És jó volt tegnap a buli? – kérdeztem.
- Jó volt, bár bevallom, szívesebben lettem
volna veled – mondta.
- Ezt jó hallani… és nem nyomult rád senki?
- Nem, különben is tudják, hogy foglalt
vagyok.
- Tényleg? Mondtad nekik, hogy együtt
vagyunk? Meséltél már rólam valakinek?
- Hát, annak a két embernek akikkel tényleg
jóban vagyok, nekik meséltem, a többiek csak azt tudják, van barátom.
- És nem lepődtek meg, hogy milyen fiatal
barátod van?
- Dehogynem, de hát nem érdekel, mit
szólnak, elmondtam, és kész. Én is tudok róluk már pár dolgot, nem tökéletesek
a párkapcsolataik, szóval nem ítélkezünk egymás felett.
- És dicsértél, hogy mennyire jó velem
minden? – vigyorogtam.
- Nem nagyon, mivel aki sokat dicsekedek valamivel,
arra elkezdenek irigykedni, úgyhogy inkább megtartom magamnak a magánéletemet.
- Ja értem, ismerős a dolog, elég szánalmas
– mondtam.
Amikor odaértük a stadionhoz, vettem
Anettnek egy Újpest sálat, ő meg megvette a belépőjegyeket. Ezután felmentünk a
lépcsőn, fentről lehetett látni az egész pályát, ő érdeklődve nézelődött.
- Hmm, ez a legszebb stadion ahol valaha
jártam – mondta.
- Jaja, hát Eger után nem csodálom, ott még
a fű sem nő ki – vigyorogtam, majd elindultunk, hogy vegyünk sört.
- Nem is voltam Egerben focimeccsen –
mondta.
- Miért, voltál már egyáltalán meccsen, meg
stadionban? – kérdeztem.
- Hát, azt hiszem, nem – mondta végül kis
gondolkodás után.
- Na látod. De amúgy igen, tényleg ez a legszebb
pálya az egész országban.
Én már számtalanszor voltam itt, még nagyon
régen néha arról álmodoztam, hogy egyszer majd én is ezen a pályán rúgom a
bőrt, de ezek az idők már elmúltak. Jó volt itt lenni így szeptember végén,
amikor még nem volt olyan vészesen hideg, de már viszonylag korán sötétedett,
ezért felkapcsolták a pályát bevilágító reflektorokat, ami külön hangulatot
adott a helynek. A lila-fehér széksorokat sajnos nem töltötték meg az emberek,
nagyon kevesen voltunk; de a kapu mögötti szektorban már megpillantottam
azokat, akik mindig itt vannak és ez jóleső érzéssel töltött el. Hirtelen
elkapott a meccs-láz, meg az érzés, hogy én ide tartozom; és bármi lesz, ide
mindig visszajöhetek. Újpest az én otthonom.
A büfében vettem magunknak egy-egy sört meg
két csomag szotyit, aztán mentünk tovább megkeresni a srácokat.
- És hol leszünk pontosan? – kérdezte
Anett.
- A kapu mögött – mutattam neki a kapu
mögötti helyeket, ahol már sorakoztak az Újpest drukkerek.
- És lehet onnan bármit is látni majd a
meccsből?
- Persze, különben nem mennénk oda –
mondtam.
Nemsokára odaértünk, azonnal kiszúrtam
Miksáékat, Miksa éppen hangosan magyarázott valamit, a többiek meg lelkesek
hallgatták. Miksán kívül ott volt Balázs, Miksa nagy haverja, akit szintén
általánosból ismertünk; őt nem annyira kedveltem, mert megbízhatatlan volt, de
néha tudott jófej is lenni. Lóri is velük volt, aki egy csendes, lassú
felfogású gyerek volt, de Miksáékhoz képest egész intelligens megnyilvánulásai
voltak, szóval őt kedveltem. Vele már általános iskola alsó tagozatától kezdve
jóban voltunk, ami így is maradt az évek alatt. Rajtuk kívül itt volt még Csabi
is, aki általánosban fölöttünk járt egy évvel, de jóban lettünk vele is, mert
sokat fociztunk meg trógerkedtünk együtt.
Odamentünk hozzájuk, ekkorra Miksa pont
befogta a száját, így volt lehetősége köszönni nekünk. Megvolt a puszi pacsi,
majd bemutattam neki Anettet; aztán köszöntem sorban mindenkinek, nekik is
bemutattam a barátnőmet.
- Na, lilában jöttél, tudod te mi a dörgés!
– kiáltott Balázs vidáman Anettnek.
- Jaja, nagyon helyes! – mondta Miksa is.
Ezután lassan kezdődött a meccs, úgyhogy mindenki
a pályán történtekre figyelt, szerencsére nem foglalkoztak velünk, nem volt
semmilyen beszólás. Én Miksa mellett álltam, mellettem meg Anett, néha együtt ordibáltam
Miksáékkal a szurkolói énekeket, máskor meg Anettnek magyaráztam a szabályokat,
meg hogy miért köcsög a bíró.
A félidőben elmentünk a helyünkről, hogy
menjünk cigizni, Anett mondta, hogy elmegy mosdóba, meg hoz még sört
visszafelé, így megbeszéltük, hogy majd a helyünkön találkozunk.
Természetesen cigizés közben mi más
lehetett a téma a srácok körében, mint én és Anett, pedig nagyon reméltem, hogy
szóba sem kerül, ha már eddig nem érdekelte őket.
- Hát én azt hittem, egy buta, szőke
tinipicsát hozol, erre meg ezt a csajt… - mondta Miksa, ezt hirtelen nem is
tudtam mire vélni, de aztán Balázs így szólt:
- Ja, ennek a nőnek értelmes tekintete van,
vigyázz nagyon vele.
- Igen, nem jó, ha egy nő okos – mondta
Miksa komoly képpel, mire én elröhögtem magam ezen a hülyeségen.
- Legalább lehet vele beszélgetni is –
mondtam.
- Jó, de minek, nem arra vannak…
beszélgetni ott vannak a haverok.
- Jól van srácok, hagyjuk ezt – mondtam.
- Szerintem nincs vele baj, szép a mosolya
– mondta Lóri, akinek általában sosem adtunk a véleményére, de most neki volt
igaza.
- Na, kösz, így van – mormogtam.
Csabi is megszólalt végül:
- Ne törődj velük, hogy mit mondanak, mert
nagyon tuti a csaj – bólogatott mindent tudóan.
- De Norbi, ha emellett a nő mellett
maradsz, akkor elveszi majd teljesen az életedet – folytatta Miksa a
bölcsességeit. – Biztos, hogy egy puhapöcs apukát akar belőled faragni, egyszer
csak azt veszed észre, hogy otthon ülsz két síró gyerekkel, a haverok meg
nélküled mennek a meccsre meg kocsmába.
- Igen, belőlem aztán sok mindent lehet
faragni, pláne úgy, hogy én nem akarom… Ha egyszer családom lesz, az úgy lesz,
hogy akarom is majd– mondtam.
- Te már ilyeneken gondolkodsz? – kérdezte
Balázs döbbenten, Miksa is ugyanilyen aggódva nézett, Lóri meg csak bambult a
vakvilágba.
- Dehogy is, csak álljatok le, ennyi –
mondtam.
Természetesen gondolkodtam „ilyen
dolgokról”, de még Anettnek sem mondtam, sőt, magamnak sem vallottam be igazán,
ezért nekik aztán főleg nem akartam erről a témáról beszélni. Az egyetlen
ismerősöm, akiknek elmondanék ilyesmit, az Bence volt.
- Pedig nem egy hülye gondolat. Ha nekem
ilyen nőm lenne, lehet hogy én is elvenném, csak hogy minden nap őt kefélhessem
– mondta Csabi.
- Ne adj már neki ötleteket… - mormogta
Miksa Csabinak, majd felém fordult: - De amúgy ha bejönnek neked az idősebb
bigék, akkor miért nem Roxit választottad? – tette fel az újabb értelmes kérdést.
- Haver, ne mondd már meg nekem, hogy kit
válasszak, jó? Én se szóltam semmit Kati nénire, pedig az azért durva volt –
mondtam, utalva arra, hogy Miksa megdugta az általános iskolás kémiatanárunkat
ballagás után két évvel, aki ötven éves volt, a fia is jóval idősebb volt
Miksánál.
Ez így még egész menőn hangzott, de Kati
néni retek ronda volt, nem értettem, Miksa mit eszik rajta, de nem szóltam egy
szót se, hiszen valamiért mégis csak jó volt neki.
- Na, Kati nénit hagyjuk már ki a buliból!
– monda Miksa mérgesen, mai fejjel már ő is szégyellte a dolgot.
- Oké, akkor te meg ne gyere nekem folyton
Roxival, majd ő is megtalálja a boldogságot.
Szívesen felvilágosítottam volna őt, hogy
mekkora egy ribanc a nővére, de nem tettem, mert ez az egész Roxi-téma egy
hatalmas tabu volt, és már különben sem érdekelt az egész.
Szerencsére leszálltak rólam, így
visszamentünk a helyünkre, nemsokára Anett is megjelent két sörrel a kezében,
az egyiket ideadta nekem, én meg köszönetképpen megcsókoltam.
A második félidő érdekesebb volt, mint az
első, nyert az Újpest kettő nullára, úgyhogy mindenki boldog volt. A meccs
végén Miksa hívott minket kocsmázni, de mondtuk, hogy nem megyünk, mert más
dolgunk van… szerencsére nem szóltak semmit.
Anettel az utcán sétáltunk hazafelé,
megkérdeztem tőle, hogy érezte magát.
- Hát jó volt, bár néha unalmas volt a
meccs, de azért megérte eljönni.
- Jól van, többet nem kell jönnöd, ha nem
akarsz, csak szerettem volna, ha látod a kedvenc csapatomat.
- Szerintem azért fogok még veled jönni…
nem eszünk valahol egy gyrost, vagy valamit? Éhes vagyok – mondta.
- Felőlem… bár én főleg inkább rád vagyok
kiéhezve, nem lehetne a kajálást később elintézni? – kérdeztem.
- Jaj, hát ennyit nem tudsz várni? –
mosolygott rám.
- Vártam két napot… - mondtam, aztán megálltunk
és megcsókoltuk egymást, majd így szóltam: - Na jó, ismerek erre egy gyrosost,
akkor az jó lesz?
-
Persze… aztán meg megyünk haza rögtön, ne aggódj – mosolygott.
***
Másnap együtt voltunk egész nap, délután az
ágyban feküdtünk és beszélgettünk, néztünk ki az ablakon, hogy hogy zuhog az
eső.
- Ilyenkor eszembe jut Anglia, és hiányzik
egy kicsit – jegyezte meg Anett.
- Igen, olyan jó volt kint? – kérdeztem.
- Jó volt, igen, de ott meg néha
Magyarország hiányzott.
- Na látod, hát itt a legjobb.
- Persze, de inkább az életmód hiányzik. Csak
hét óra munka volt naponta, utána azt csinálhattam, amit akartam. Mivel engem
mindig is nagyon érdekelt Anglia, ezért minden nap mentem valahova nézelődni,
felfedezni a várost. Meg azok a hétvégi kirándulások is nagyon jók voltak;
sokkal szabadabb voltam, mint most.
- Most a munka miatt nem vagy szabad? –
kérdeztem.
- Persze, mi más miatt, nem miattad, ha
erre céloztál – mondta.
- Na jól van akkor.
- Most napi minimum kilenc órát kell
dolgozni, a felelősség is sokkal nagyobb – tette hozzá.
- Hát de te akartad ezt, bébi, te akartál
csoportvezető lenni – mondtam.
- Persze, tudom, meg nem is akarnék én
hosszú távon kint élni, csak ilyenkor hiányzik egy kicsit a hangulat, amikor
délután kint esett az eső, én meg a szobámban teát főztem, meg kekszet ettem és
közben idióta angol műsorokat néztem a tévében. Aztán este meg kimentem
sétálni, vagy elmentem a kollégákkal beszélgetni, várost nézni. Nem a munkával
ment el az egész nap.
- Nagyon idilli – mormogtam.
- Hát ezt át kell élni, különben nem
értheted, mi volt ebben a jó – sóhajtott.
- Elhiszem, hogy jó lehetett – mondtam. –
Egy hétre én is szívesen kimennék.
- Nyáron mehetünk, ha gondolod.
- Te már a nyaralást tervezed, cica? Még
tél sincs egyelőre – mosolyogtam.
- A nyaralást nem lehet elég korán
elkezdeni tervezni – mondta, aztán hozzám bújt, én meg megcsókoltam.
Egy darabig nem szóltunk egymáshoz;
hallgattuk, ahogy az esőcseppek az ablakot verik, én csak elvoltam a
gondolataimban, hogy milyen jó így… nem kell menni sehova, nyugodtan feküdhetek
és ölelgethetem a barátnőmet.
-
Már régen voltam otthon Egerben, következő hétvégén nincs kedved velem
jönni? – kérdezte Anett.
- Hát… nem tudom.
Erre nem tudtam mit mondani, mert igazság
szerint semmi kedvem nem volt Egerbe menni, nem akartam találkozni a szüleivel,
nem tudtam, milyen a házuk, el lehet-e nyugodtan vonulni, vagy állandóan a
sarkunkban lesznek. Utazni sem volt kedvem, a pénzt is sajnáltam rá. Azzal szerettem
tölteni a hétvégéket, hogy átjövök ide, mert itt békében lehet lenni, nem
akartam feszengeni vendégségben.
- Jól van, látom nem akarsz jönni – mondta
Anett, ezek szerint már ismert engem ilyen szempontból. – Viszont én megyek,
mert mióta együtt vagyunk, nem voltam, előtte meg Anglia miatt nem voltam több
mint fél évig, szóval most muszáj.
Úgy láttam, neki sincs sok kedve hazamenni,
de ha mindenképpen megy, akkor elgondolkodtam rajta, hogy menjek-e én is. Más
csaj esetében biztosan leszartam volna, hogy eltűnik a hétvégére, még örültem
is volna neki, de ő más volt. Szánalmas volt, hogy nem bírok ki nélküle ennyi
időt, de rossz volt arra gondolni, hogy a végigdolgozott öt nap után nincs
legalább egy nap, amikor egész végig vele lehetek.
- És a szüleidnél lennénk, ugye? –
mormogtam.
- Persze… miért, zavar? – nézett rám.
- Hát nem lelkesedek azért, hogy ott kell
velük jópofiznom, nem tudom, miről tudnék velük beszélgetni. Ők orvosok, nekem
meg még érettségim sincs.
- Egyrészt, nem orvosok, hanem gyógyszerészek,
másrészt nincs a homlokodra írva, hogy nincs érettségid.
- Jó, de akkor sincs kedvem találkozni
velük – vallottam be őszintén. – Tudják egyáltalán, hogy egy öt évvel fiatalabb
sráccal jársz?
- Mondtam nekik, igen – felelte. – De már
nem vagyok tizenhat éves, semmi közük a magánéletemhez, nem értem, neked miért
számít, hogy mit gondolnak rólunk.
Én sóhajtottam, majd megkérdeztem tőle:
- Neked nem unalmas, hogy mindenkinek
magyarázkodni kell?
Ő értetlenül nézett.
- Miről, a kapcsolatunkról?
- Ja… - mondtam. – Az összes haveromnak
magyaráznom kell, hogy ez most komoly, mármint hogy tényleg együtt vagyok
valakivel, és amikor elmondom, hogy öt évvel idősebb vagy nálam, akkor aztán
teljesen elveszítik a fejüket. Az egyik felük irigykedik, hogy milyen jó lehet
a szex egy érett nővel, a másik részük meg azon parázik, hogy vigyázzak veled, mert
hamarosan el kell majd vegyelek és gyerekeket kell csinálnom neked. A
valóságban meg ez nem csak a szexről szól, meg nem úgy tűnik, hogy azonnal
családot akarsz; de ezt olyan unalmas magyarázni a sok okosnak, akik kívülről
sokkal jobban tudnak mindent, mint mi.
- Igen, tőlem is megkérdezték már, hogy mit
tud nekem adni egy húszéves pasi… maguktól nem gondolnák, hogy valaki húsz
évesen is lehet jó az ágyban, meg lehet vele jó a kapcsolat; de én nem állok
neki magyarázkodni, csak annyit mondok, hogyha nem lenne jó minden, akkor
értelemszerűen nem lennék veled.
- Ja, így kell ezt csinálni – mondtam. – És
a szüleid mit szóltak pontosan?
- Jaj, hát rögtön azzal jött anyám, hogy mi
lesz ebből… pont mint amikor otthagytam az egyetemet. Mondtam neki, mégis
honnan tudjam előre, hogy mi lesz ebből? Most jó, és kész. Erre azt mondta,
hogy nekem már férjet kéne keresnem, és nem veled vesztegetni az időmet, de ez
is annyira nevetséges. Mondtam neki, hogy én most boldog vagyok, ezt nem fogom
csak úgy feladni és „mást keresni”.
Ezt nagyon jól esett hallani, meg is
kérdeztem tőle:
- Tényleg boldog vagy velem?
Ő mosolyogva rám nézett.
- Igen, de ezt már kifejtettem egy hete.
- Tudom, csak jó hallani – mondtam
vigyorogva.
- Jól van, ne fényezd itt magad állandóan –
mondta. – De amúgy apám semmit nem szólt, ő mindent leszar, mondta, hogy
szívesen látnak téged Egerben, szóval nem lesznek meglepődve, ha együtt
megyünk.
- De azért szólj nekik, hogy megyek én is,
rendben?
- Miért, akkor jössz velem? – csillant fel
a szeme.
- Igen – mondtam megadóan. – Sajnos sok az
a két nap nélküled.
- Sajnos? – kérdezett vissza.
- Ja, szar, hogy ilyen gyenge vagyok –
mondtam.
- Hát, akkor én is rohadt gyenge vagyok –
mosolygott, azzal adott egy puszit a számra. – Rossz lenne nélküled, ezért
szeretném, hogy gyere velem. Meg te már megmutattad a helyeket, ahol a
gyerekkorodat töltötted, most legalább én is megmutatom neked Egert; megnézzük
a várost, meg elmehetünk kirándulni is.
- Jól van, de azért marad majd erőnk este a
dugásra is, ugye? – vigyorogtam.
- Nyilván, hát mikor nem volt… - nézett rám
kicsit szemrehányóan.
- Jogos… ezért vagyok veled, téged még a
legfáradtabb pillanataimban is szívesen elkaplak – folytattam a hülyeségeimet.
- Na jól van, elegem van belőled – tette a
sértődöttet, de én tudtam, hogy nem bántódik meg ilyen dolgokon.
Ez a nap is jól telt, este
filmet néztünk és kimentünk kajáért. Tulajdonképpen nem csinálunk semmi
különöset, csak jól elvoltunk együtt, de számomra ritkaság volt, hogy ezek a
kis dolgok is boldoggá tudnak tenni. Kicsit tartottam az egri látogatástól, de
az jól hangzott, hogy nem leszünk állandóan otthon; meg legalább megismerem azt
a helyet, ahol Anett felnőtt, úgyis ritkán van rá alkalmam, hogy kimozduljak
Budapestről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése