Vasárnap, ahogy ígértem, ötre már ott
voltam Anettnál, ezt a másfél napot is nehéz volt kibírnom nélküle. Ő is örült
nekem, már az előszobában alig bírtunk leszállni egymásról, de aztán
megemlítettem:
- Még mielőtt őrülten egymásnak esnénk,
szerintem tedd be a hűtőbe a sört, amit hoztam – mondtam, azzal levettem a
hátizsákom, és átnyújtottam neki két üveg sört.
- Hmm, Heineken már megint – mosolygott,
aztán kiment a konyhába.
- Ja, egyszer már szerencsét hozott –
mondtam, azzal levettem a cipőmet. Amikor visszajött, elővettem a táskámból egy
csomag óvszert is, és a kezébe nyomtam. – Ja, ezt majd elfelejtettem.
- Kösz – vigyorgott. – Te vagy álmaim
pasija, sört meg óvszert hozol nekem, te aztán tudod, mire indulnak be a nők.
- Igen, tudtam, hogy tetszeni fog.
- Persze, hogy tetszik – azzal jobban
szemügyre vette a dobozt. – Ez teljesen jó, és szerencsére olyat választottál,
amiben jó sok van, ezt értékelem.
- Ja, hát nem hagyom, hogy unatkozz itt
nekem éjjel, csak mert elfogyott a gumi – azzal átöleltem, és tovább
csókolóztunk.
Most már végre nem kellett megállni,
bementünk a hálószobába és hosszan, érzékien szeretkeztünk. Láttam rajta, hogy
ő is ugyanolyan nehezen bírta nélkülem ezt az időt, de nem hagytam neki, hogy
elsiesse a dolgokat, és végül nem is bánta meg…
***
Ezután már volt ahhoz is kedvem, hogy
jobban szétnézzek a lakásban. Modern hely volt jó bútorokkal, konyhával,
fürdőszobával, amiben volt egy normális méretű kád; a hálószobához meg
tartozott egy kisebb erkély, ami az utcára nézett, de mégsem szűrődött be a
zaj.
Anett éppen pakolászott a hálószobában, kipakolt
az utazótáskájából, amíg én kérdezgettem őt a nappaliból:
- Ugye a tévét meg a hangfalat nem te
választottad ki?
- Nem, a bátyám, miért? – kérdezett vissza.
- Mert túl jók, és általában a csajok nem értenek
hozzá, hogy ezekből a dolgokból megtalálják a legjobbat.
- Ja, értem, kösz az általánosítást. De
amúgy igazad van, én maximum laptopot meg kocsit tudnék magamnak választani,
máshoz nem nagyon értek.
Bementem hozzá a hálószobába és leültem
mellé az ágyra, éppen képeket nézegetett, amit a táskájából szedett elő.
- Amúgy tetszik a lakás, jó választás volt.
- Köszi. Szerintem is elég jó.
A tekintetem a képekre tévedt, amiket a
kezében tartott, A4-es papírok voltak, az első egy hegyes-dombos tájat
ábrázolt, érdekesen volt megcsinálva, ceruzával megrajzolták a körvonalát, és
festékkel volt kiszínezve; nagyon jól mutatott.
- Ezt te csináltad? – kérdeztem.
- Aha, most találtam meg otthon a padláson,
és inkább elhoztam magammal, mielőtt anya véletlenül eltüzelné őket, mint apa
egy-két kedvenc könyvét.
Megnézegettem az összeset, mindegyik
Egerről készül, a várról, a főtérről, a várost átszelő patakról, az erdőről,
hegyekről…
- Nagyon jók, szoktál még festeni?
- Á, nem – mondta. – Ezeket akkor
csináltam, amikor Fruzsi meghalt; valamivel muszáj volt elfoglalnom magam, hogy
meg ne kattanjak. Jártam egyedül a várost, megrajzoltam ami megtetszett, otthon
meg kifestettem olyan színekkel, amilyen hangulatban éppen voltam. Ez a szobám
ablakából a kilátás – mutatott rá az egyik képre.
A kertvárost, és mögötte a hegyeket
ábrázolta. Hát igen, szép környék, jó lehetett ott felnőni, biztos jobb, mint
nekem a betondzsungelben.
- Na ja, jobb hogy ezekkel foglaltad le
magad, minthogy drogozz vagy igyál – mondtam.
- Az biztos… Majd kiragasztgatom őket,
ezért hoztam el otthonról.
- Segítsek ragasztgatni? – kérdeztem.
- Aha, köszi. Utána meg felmehetnénk a
tetőre meginni a sört.
- Miért, van tető is?
- Igen, de ezt mondtam neked pénteken, nem
figyeltél?
- Mikor mondtad? – kérdeztem.
- Amikor jöttünk haza.
- Ja, igen, hát akkor már semmire sem
tudtam figyelni, amit mondtál, mert az kötött le inkább, hogy milyen jó lesz
majd megdugni téged – mondtam, ő meg elnevette magát.
- Jó, így mindjárt más… - mondta, majd
nemsokára így szólt: - Amúgy tetszenek a tetkóid.
- Igen?
- Aha, tök jó mind a kettő. Régen én is
akartam, de aztán ez is a feledés homályába veszett, mint sok minden más.
- Még lehet, ha szeretnél.
- Szerintem az irodában nem díjaznák.
- Nem kell látható helyre rakni.
- Tudom, de én a karomra akartam; mert ha
már rajtam van, én is hagy nézegessem már, amikor csak szeretném. Ha a szüleim
gyógyszertárában dolgoztam volna, nem is lett volna gáz, de így most már
letettem róla.
- Hát te tudod, bébi… Na és amúgy hogy
tetszik álmaid munkája? Még nem is meséltél erről.
- Nem akartalak ezzel untatni – mondta.
- Most untathatsz vele nyugodtan –
vigyorogtam.
- Hát jó, te akartad… Mivel még csak egy
hete vagyok itthon, ezért még nem tudom, pontosan milyen lesz a munka, de
ismerem az embereket, akik a csapatot fogják alkotni és szerintem jó lesz majd
minden. Ez egyébként egy teljesen új csoport, olyan emberekből állnak akik
tudnak spanyolul. Egyelőre nyolcan vagyunk, de úgy tervezik, hogy a franciás
csoportot is összevonják majd a miénkkel, mert az ő vezetőjük elmegy a cégtől,
szóval akkor már tizennyolcan leszünk.
- Akkor ezt jól megkaptad a nyakadba így
kezdésnek.
- Hát igen, jobb lett volna, ha csak a
spanyolosokkal lettem volna, mert a franciások már nyilván egy jól megszokott
rendszer szerint dolgoznak, és nem biztos, hogy el fogják fogadni az én
ötleteimet. De nem baj, majd kialakul a dolog.
- És jó döntés volt így belevágni ebbe az
egészbe? – kérdeztem.
- Persze, eddig tetszik a dolog, meg ez
nagyon jó lehetőség.
- Jobb, mint kint lenni külföldön?
- Én sosem akartam véglegesen külföldön
lenni, és szerintem a magyar lehetőségekhez képest az én munkám egész jó. És te
gondoltál már rá, hogy kimennél külföldre?
- Nem, maximum csak annyi időre, mint te.
Én szeretek itt lenni.
- Igen, én is…
Nemsokára kitettük a képeket a lakásban,
aztán felmentünk a tetőre, vittük a sört is meg a cigit is. Én félmeztelenül
voltam, ő is csak pólót meg egy sortot vett fel. Szerencsére nem volt fent
rajtunk kívül senki, nyugodtan lehetett nézelődni és beszélgetni. Nagyon szép
volt a kilátás innen fentről, látszott a fél város, a Budai hegyek, a
Gellérthegy, Parlament…
- Egy nehéz nap után biztos jó lehet
feljönni ide és csak bámészkodni egy kicsit – mondtam.
- Hát igen, ráadásul amikor kivettem a
lakást, nem is tudtam még, hogy ide fel lehet jönni, csak pár nappal utána
mondta a főbérlő.
Felbontottuk a söröket, majd így szóltam:
- Boldog szülinapot, tegnapelőtt
elfelejtettem mondani.
- Ja, köszönöm. Én meg köszönöm szépen a
vacsorát, nagyon kedves volt tőled – mosolygott, aztán megcsókoltuk egymást.
- Nagyon szívesen – mondtam, majd kis idő
után megkérdeztem: - Akkor most együtt vagyunk, ugye?
- Miért, ezt szeretnéd? – kérdezett vissza.
- Persze – vágtam rá. – Miért, mit
gondoltál?
- Csak kérdeztem, mégis csak érdekel, hogy
szeretnél-e rendes kapcsolatot.
- Igen, szeretném, ha mellettem lennél, és
hozzám tartoznál. Ismered a körülményeimet, nem vagyok gazdag gyerek, de azt
látom, hogy jól érzed magad velem.
- Persze, meg engem nem érdekel a pénz
ilyen szempontból. Csak az a gond, hogy sokszor éreztem azt, hogyha együtt
vagyok valakivel, hogy a másik megfojt az elvárásaival. Például hogy ne
dolgozzak olyan sokat, meg megmondták, hogy hogyan kéne viselkednem, mit kéne tennem.
- Én is ezt éreztem abban az egy
kapcsolatomban, ami volt nekem – mondtam. – A csaj nyávogott, ha elmentem a
haverokkal bulizni, ha kimentem a meccsre, ha egyedül akartam deszkázni, vagy
ha Playstationözni akartam egész nap. Szóval ha attól félsz, hogy rád fogok
telepedni, akkor nem kell félned, nekem is megvannak a magam dolgai.
- Tudom, és látom is. Csak lehet, hogy
lesznek olyan napok, amikor semmire sem lesz időm, örülök, ha este kilencre
hazaérek, és tudok egy kicsit pihenni másnap reggelig. És ilyenkor nem
szeretem, ha még cseszegetnek, hogy használhatatlan vagyok, vagy ilyesmi.
- Nem foglak cseszegetni. És heti hányszor
akarsz találkozni átlagban?
- Ezt így nem tudom, ha szeretnéd, gyakran együtt
aludhatunk, csak ne gondold azt, milyen önző vagyok, ha úgy érzed elhanyagollak,
mert más dolgom van. Én sem akarlak kisajátítani, nem fogok kiakadni, ha elmész
bulizni a haverjaiddal.
- Jó, nekem ez jól hangzik. Akkor ennyi,
megnyugodtál? – kérdeztem.
- Eddig sem voltam nyugtalan, csak
gondoltam jobb ha ezeket megbeszéljük az elején.
- Rendben, meg van beszélve – mondtam.
Ezután másról beszélgettünk, csodálkoztam,
hogy nem jött szóba, hogy gond lenne, hogy én öt évvel fiatalabb vagyok, meg
hogy nincs érettségim, és hogy csak egy kisboltban dolgozom. Ő amiatt parázott,
hogy nem fogom békén hagyni… ettől meg biztosan nem kellett tartania, mert
megvannak nekem a magam elfoglaltságai, sosem voltam egy szánalmas puhapöcs,
akinek csak a csaja létezik, semmi más. Persze, akkor még el sem tudtam
képzelni, hogy mennyire fontos lesz nekem, és mennyire egy nagy nullának érzem
majd magam nélküle.
***
Tehát Anettel összejöttünk, négy hónapot
voltunk együtt, és nyugodtan kijelenthetem, hogy ez volt a legjobb időszak az
életemben. Ha össze akarnám foglalni ezeket a hónapokat, elég lenne, ha
bevágnék egy csomó nyálas képkockát, ami a romantikus filmekben szokott lenni,
amikor azt akarják éreztetni, hogy milyen jól megvannak együtt a szereplők,
mielőtt kitörne a nagy balhé.
Mi is ezt a balhé előtti időszakunkat
éltük, és tényleg jól éreztük magunkat együtt. Anett nem dolgozott olyan
vészesen sokat, mint ahogy előrevetítette, és én sem lógtam annyit a
haverokkal, mint gondoltam. Hetente legalább négyszer nála voltam esténként,
filmet néztünk, beszélgettünk, néha főztünk valamit. Ő nem aludt nálam gyakran,
mert mégis csak figyelembe kellett venni, hogy nekem van egy lakótársam; de
mivel én közelebb laktam Anett munkahelyéhez, ezért előfordult, hogy reggel
tőlem ment dolgozni. Hétvégén nem csak otthon döglöttünk együtt, hanem elmentünk
kirándulni, sétálni, kajálni, fagyizni, meg strandra, amíg jó idő volt. Jókat
beszélgettünk, sosem játszotta nekem az agyát, a megnyilvánulásai mindig is
őszinték voltak, nem nyávogott, nem hisztizett. Örültem, hogy végre egy érett
nővel vagyok, aki nem mindig arra vár, hogy oldjam meg helyette az életét,
hanem van kialakult véleménye, céljai, és sok mindenre tudja a megoldást; nem
terhel engem felesleges hülyeségekkel.
Az viszont tényleg úgy volt nála, ahogy mondta,
hogy szereti, ha a kapcsolatban a férfi irányít, tehát nem szokott engem
lerohanni, meg rám erőltetni az akaratát. Szóval általában mindig én vetettem
fel, hogy mikor mit csináljunk, és el is fogadta a véleményem. Engem ez nem
zavart, nem éreztem tehernek. Hiába volt ő öt évvel idősebb, azt éreztem, hogy fel
tud rám nézni, mint párjára; fel sem merült, hogy zavarná, hogy fiatalabb
vagyok. Ezt egyébként egy kicsit furcsának tartottam, hogy egy darabig meg sem
említette a köztünk lévő korkülönbséget, de nem foglalkoztam vele, hiszen minek
parázzunk felesleges dolgokon.
A kapcsolatunk tehát egyáltalán nem csak a
szexről szólt, de persze mondanom sem kell, nagyon jó volt vele a szex. Továbbra
is ugyanannyira kívánt engem, mint az első alkalommal, én meg el sem hittem,
hogy mekkora szerencsém volt, hogy egy ilyen jó csaj velem akarta kiélni a
vágyait. De már az önmagában tök jó volt, hogy végre rendszeres és nagyon jó
minőségű szexuális életem volt. Azelőtt ha jó szexben volt részem, az
egyéjszakás kalandok alkalmával történt, nem tartós kapcsolatban; szóval nem
volt még olyan velem, hogy rendszeresen ilyen jó lett volna a szex.
Egyelőre nem mondtam meg neki, hogy
szerettem őt, de a tetteimből úgyis érezhette ezt; úgy éreztem, még nem jött el
a megfelelő pillanat.
***
Egy nyár végi estén kimentem a Deákra
deszkázni, hogy találkozzak Bencéékkel. Ekkor egy hónapja voltunk együtt Anettel,
és egy kicsit elhanyagoltam a deszkázást, és most úgy voltam vele, ez az este a
haveroké és a deszkázásé. Bence, Laci és Dani már ott voltak, egyedül csak
Bence deszkázott, a másik kettő a padon ült és cigizett.
Én Bencéhez csatlakoztam, mentem pár kört a
pályán. Egy idő után melegem lett, levettem a pólómat, majd előkerestem az
mp3-amat, feltettem a fejhallgatómat és így folytattam tovább. Laci és Dani nem
is deszkáztak, csak a lábukkal játszottak a deszkákkal, közben láttam, hogy
csatlakozott hozzájuk két csaj, és inkább velük foglalkoztak. Bence is odament
hozzájuk később, aztán én is mentem, de elsősorban azért, hogy igyak egy kis
vizet.
Láttam, hogy a két lány nagyon megnéz
engem, de nem foglalkoztam velük. Nem azért, mert volt barátnőm, hanem
egyébként sem foglalkoztam már minden egyes pinával, aki megbámult, nem voltam
már tizenhat éves.
A csajok Lacit és Danit fűzték, hogy hova
kéne menni este bulizni, de aztán az egyik lányt felhívta az apja, hogy haza kell
mennie, így fogták magukat, és mindkét csaj elhúzott. Laci és Dani kegyetlenül
kiröhögték őket, én leszartam, inkább elszívtam egy cigit.
- Hát mit vártok elsős gimnazistáktól? –
kérdezte Bence, közben nekiállt cigit csinálni a padon.
- Ezek tuti nem elsősök voltak – mondta
Dani. – Ilyen melle meg segge minimum egy tizenhét évesnek van.
Dani szőke szeplős, elálló fülű srác volt,
gyakran hordott ő is sapkát, de neki csak egy volt, egy kék színű semmilyen
baseballsapka; és szerintem csak azért használta, hogy eltakarja igénytelen
frizuráját.
- Mondjuk attól még lehet elsős gimis, nem
voltak a topon agyilag – röhögött tovább Laci.
Laci barna hajú, barna szemű, viszonylag
jóképű gyerek volt, csak nem tudott csajozni, mindig elijesztette a nőket a
gyerekes stílusával.
- Nyomorékok vagytok, nem ilyenekkel kell
kezdeni – folytatta Bence. – Nemrég voltam egy tizennyolc évessel, az már
tudja, hogyan kell bánni a fasszal, és nem is hívta fel közben a faterja.
- Akkor add már nekem kölcsön egy kicsit,
Beni – kérte Dani.
- Oh, faszom, hát már régen elhajtottam –
mondta Bence.
- Miért, kellene neked olyan csaj, akit
Beni már felpróbált? – kérdeztem. – Akkor már elég nagy gáz lehet.
- Na jó, ezt tényleg nem gondoltam át, de
nincs gáz, nyugi – mondta Dani, aztán Laci megkérdezte:
- Na és te, Norbi, el vagy látva nőkkel?
- Persze – mondtam. – Csak tudod, én nem
dumálok róla, hanem csinálom.
Erre Bence elröhögte magát, Laci és Dani
jobbnak látták, ha inkább nem szólnak semmit. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ebben
a csapatban mindig is én és Bence voltunk azok, akik jók voltunk a nőknél, Laci
és Dani kezdőknek számítottak hozzánk képest. Én egyértelműen a külsőmnek és a
stílusomnak köszönhettem a sikert, viszont Bence nem nézett ki olyan jól, az
volt a titka, hogy nem verte a nyálát a nőkre, így azok tapadtak rá. A
közömbös, majdhogynem lenéző tekintetével megmozgatta a csajok fantáziáját.
Laci és Dani meg ahogy megláttak egy-egy jó nőt,azonnal futottak utánuk, ezért
a csajok rendszerint csak húzták az agyukat, amíg meg nem vettek nekik pár
italt az én lúzer haverjaim. Nem az én dolgom volt, hogy kioktassam őket
csajozás terén, ezért inkább kussoltam; ha akarnak valamit kérdezni, úgyis
megkérdezik…
Mivel már este tíz volt, és nekem és
Bencének másnap munka volt, így javasoltam, hogy indulhatnánk haza. Laci és
Dani még maradni akartak, mert nekik még tartott az utolsó, érettségi előtti
nyári szünet, ezért Bencével elköszöntünk tőlük, és indultunk. Természetesen
deszkával mentünk, pedig nem volt kis távolság a Deák tér és a tizenhárom szíve
között, ráadásul Bence még ezen is túl, Újpesten lakott; de mi már csak így
csináljuk…
Amikor a Lehel tér környékén jártunk,
megálltunk cigizni egyet, így addig gyalog folytattuk az utunkat a Váci úton.
Szerettem itt sétálni, igaz, a Váci út útteste még éjfél körül is nagyon
forgalmas volt, de a járda jó széles volt, és ilyenkor fél tíz körül már nem
sokan mászkálnak errefelé, legalább ilyenkor lehet nyugodtan deszkázni anélkül,
hogy a nénik ránk ordítanának.
- El vagy tűnve mostanában – jegyezte meg
Bence.
- Ja, jól elvagyok most – mondtam.
- Nő van a dologban, ugye? – nézett rám
mindent tudóan, én visszakérdeztem:
- Miből gondolod?
Bence vállat vont, majd kifújta a cigi
füstöt.
- Ez már csak így van, mindenkinek vannak
ilyen időszakai, gondoltam, hogy neked is eljön majd ez a korszak, amikor a
csaj a legfontosabb.
- Az túlzás, hogy ő lenne a legfontosabb,
egyszerűen csak lefoglal – mormogtam.
- Jól van, engem nem érdekel, nekem
elmondhatod, mi van.
Ezt én is tudtam, hogy ő sokkal jobban
megérti ezeket a témákat, mint Miksa, akinek egy szót sem szóltam még Anettről.
- Nagyon
nincs semmi, egy hónapja összejöttem egy csajjal, sokat vagyunk együtt –
mondtam.
- És rendesen összejöttetek, tehát rendesen
a csajod? – faggatott tovább Bence, és mivel láttam rajta az őszinte
érdeklődést, válaszoltam neki:
- Igen, elég rendesen a csajom –
vigyorogtam.
- Pedig azt hittem Laura után nem nagyon
vágsz bele ebbe a „komoly kapcsolat” nevű szarakodásba – mondta, inkább
meglepett volt a hangja, mintsem szemrehányó, így szívesen meséltem neki.
- Igen, de Laurával tényleg szarakodás volt
az egész, viszont ezzel a csajjal most egész könnyen mennek a dolgok, nem
bonyolítja az életemet. Van neki saját élete, nem unatkozik, nem csinál nekem
felesleges gondokat.
- Jól hangzik, maradjon is így – mondta
Bence. – Na, ha már ilyen komoly a dolog, akkor beszélj róla, hogy hívják, hány
éves, mit csinál…
- Dolgozik, egy cégnél csoportvezető, amúgy
huszonöt éves és Anettnak hívják.
Gondolom ezek közül az információk közül
nem az lepte meg legjobban hogy hogy hívják a nőmet, hanem a másik kettő.
- Na ne bassz! Anyám, és egy ilyen csaj
leáll veled?
- Hát látod – vigyorogtam tovább.
- Na jó, haver, de biztos nem százas a
csaj, ha nem a saját korosztályából válogat… miért egy húszéves csávó kell
neki? Ráadásul így, hogy elvileg komolyan együtt vagytok, nem csak kefélésre.
Mi lesz ebből? – kérdezte értetlenül, én meg elröhögtem magam.
- Mi az hogy mi lesz ebből? – kérdeztem
vissza. – Talán az anyám lettél? Vagy lány vagy? Azok aggódnak így. Együtt
vagyunk, nem foglalkozom vele, hogy mi lesz, eddig minden oké.
- Hát jó, de akkor is furcsa ez nekem.
- Miért? Mert nem egy harmincéves unalmas
kocka balfaszt választott magának?
- Hát biztos van valamilyen komplexusa, ha
veled állt le, az tuti – mondta még mindig hitetlenkedve.
- Nem úgy tűnik nekem, hogy lenne bármilyen
gondja, nekem teljesen normálisnak tűnik – mondtam.
- Na jól van, Norbikám, én elhiszem neked,
végül is te vagy vele. Meg elhiszem azt is, hogy jó dolog lehet egy huszonöt
éves nőt kúrogatni.
- Hát persze, de mondom, ez nem csak erről
szól – mondtam.
- De most mennyire komoly a dolog? – kérdezgetet
tovább Bence. Sosem érdekelte őt ilyen részletesen a magánéletem, általában
szart rá, hogy ki milyen nővel volt éppen együtt; a Laurával való kapcsolatom
se érdekelte, ezért egy kicsit mégis csak fura volt most ez a túlzott
érdeklődés.
- Miért foglalkoztat ez ennyire?
- Csak érdekel, mert te sosem kötötted le
magad egy csaj mellett sem, egyáltalán nem érdekeltek téged a nők hülyeségei.
- Na ez az, de ő nem is fáraszt a
hülyeségeivel – mondtam. – Meg nem unatkozom mellette, nem veszi olyan komolyan
a dolgokat, sokat viccelődik, meg sokat nevetünk együtt. És úgy érzem, hogy
fontos vagyok neki, érted? De nem tapad rám, meg nem hisztizik, ha nem érek rá;
hanem normális és természetes módon mutatja ki, hogy kötődik hozzám.
- Hogyan? Nem fárad el gyorsan szopás
közben? – vigyorgott Bence.
- Nagyon vicces faszfej vagy – mormogtam. –
Nem baszd meg, hanem amíg vele vagyok, odafigyel, hogy mit beszélek, gyakran megölel,
és nem utólag hívogat, hogy azonnal találkozzak vele különben szakít velem.
- És ez miért olyan nagy dolog? Ha ez nem
alap dolog egy nőnél, akkor már el is hajtom.
- Igen, és nincs is gyakran csajod, szóval
sajnos nem természetes dolog ez – mondtam. – Meg különben is, mi Anettel
passzolunk egymáshoz, és nem is kell nagyon megmagyaráznom, hogy miért,
egyszerűen ez van.
- Jól van – bólintott Bence. - Szeretném
megismerni, bemutatsz majd neki?
- Persze, de miért olyan fontos ez?
- Csak nagyon kíváncsi vagyok arra a
csajra, aki így elvette a haverom eszét, ennyi – mosolygott Bence.
- Ne parázz, nagyon is a helyén van az
eszem – morogtam.
- Jó, nekem nem kell ezt magyaráznod Norbi,
felőlem azt csinálsz, amit akarsz. Két hét múlva lesz Takács Robiéknál egy
buli, gyertek el együtt.
- És hol a picsában lesz az? Sosem voltam
még náluk.
- Hol lenne, hát Újpesten… Van egy fasza
két emeletes kertes házuk, egész éjjel csapathatjuk.
- Oké, még meglátom – mondtam.
Nem rajongtam túlságosan az ötletért, hogy
Anettet ilyen társaságba vigyem, de majd megkérdezem, van-e kedve jönni. A
Bence-féle haveri kör sokkal normálisabb volt mindig is, mint Miksáék, tehát
nem gondoltam, hogy végül is bármi gond lenne, ha megismerné őket. Miksáéknak
is be akartam mutatni Anettet, de semmiképpen nem buliban akartam, hogy
találkozzanak. Mivel Miksáék gyakran kijárnak Újpest meccsekre, és Anettet
amúgy is ki akartam vinni meccsre, ott majd össze tudunk futni velük. Biztos
nem lesz jó neki azt hallani, ahogy Miksa szidja a bíró meg az ellenfél teljes
csapatának az anyját, de még mindig jobb, mint amikor részegen üvölt a
bulikban.
- Na, menjünk, így sosem érünk haza –
javasoltam Bencének, közben eldobtam az elszívott cigi csikket.
- Menjünk – mondta Bence, azzal gurultunk
tovább a pesti éjszakába.
***
Hétvégén Anettel elmentünk a budai hegyekbe
kirándulni; nagyon sablonos helyet választottam, a János-hegyi kilátót, de neki
újdonság volt, mert nem nagyon kirándult még Budapesten. A Normafa felől
mentünk, tehát sokat kellett menni, amíg odaértünk a kilátóhoz.
Én a korlátnak támaszkodtam, és unottan
nézelődtem, egy idő után inkább a táj helyett Anettet néztem, ahogy mosolyogva
bámészkodik. Én régen sokszor jártam ide kirándulni a családdal, nekem már
semmi újat nem mutatott ez a hely, de azért jó volt ide feljönni, nyugisabb
volt, mint a város. Szeptember eleje lévén sajnos voltak bőven emberek
errefelé, de a jó idő meg a friss levegő miatt azért megérte itt lenni.
- Ezek az illatok és a nyár végi napfény
arra emlékeztet, amikor Eger környékén kirándultam a hegyekben. Nem volt olyan
régen, csak pár éve, de mégis annyira távolinak tűnik – mondta Anett.
- Ja, biztos jó lehetett – mormogtam.
- Az volt, neked is el kéne jönnöd Egerbe,
akkor értékelnéd – nézett rám.
- Feltétlenül el fogok menni – bólogattam.
- És voltál már egyáltalán?
- Egerben? Nem – mondtam.
- Akkor egyszer gyere velem haza hétvégén.
- Oké, egyszer, majd megyek – mondtam.
Szerencsére nem feszegette tovább a témát,
hiszen a kicsivel több, mint egy hónap együtt járás után nem az volt a legfőbb
vágyam, hogy elmenjek Egerbe a barátnőm családjához jópofizni.
- Este látszanak itt a csillagok? –
kérdezte Anett.
- Ja, biztos látszanak. Miért, szereted
bámulni a végtelen csillagos eget? – kérdeztem.
- Régen gyakran csináltam, főleg otthon,
szerintem itt Pesten sosem láttam még a csillagokat.
- Igen, bent a városban sajnos tényleg nem
látszanak – mondtam.
- Pedig jó dolog néha felnézni az égre és
csak úgy nézni ki a fejedből – magyarázta lelkesen. – Mert amikor rájössz, hogy
mennyire hatalmas az univerzum, és mi mennyire jelentéktelenek vagyunk ehhez
képest, akkor minden gond és probléma mintha egy kicsit megszűnne. Megkérdezem
magamtól, hogy minek idegeskedek, hiszen nem számít az egész.
- És megvan még az a visszatérő álmod a
futásról? – kérdeztem.
- Most hogy mondod, már régen nem álmodtam
ezt, szóval már nincs. De nem is gondoltam rá.
- Na és amúgy mitől félsz a legjobban? – néztem
rá.
- Nem is tudom… - mondta. – Talán, hogy
sosem sikerül elérni azt, hogy minden rendben legyen. Ha vannak is nyugis
időszakok, valami hülyeség mindig van.
- Igen, de a teljes béke állapotát nem
lehet elérni – mondtam.
- Na látod, ez a gond.
- Az a te bajod, hogy meg akarod váltani a
világot – mosolyogtam, ő csak vállat vont.
- Igen, arról tényleg én tehetek, hogy egy
kicsit túlgondolok mindent – mondta, majd megkérdezte: - És te mitől félsz?
Ezen el kellett gondolkodnom. Sok minden
eszembe jutott; például hogy egyszer visszaüt a sok lazaság, és hogy semmi
eredménye nem lesz annak, hogy most sokat dolgozom; hogy az apámmal sosem lesz
már rendes a kapcsolatom; hogy ha majd lesz gyerekem, őt sem akarja majd látni;
hogy sosem tudok kitörni innen és ennek útjába csak saját magam gördítek
akadályt.
- Azt hiszem én is ettől, hogy sosem lesz
egy nyugis percem, amikor csak úgy letehetem a fejem és azt érezzem, minden
rendben van, és nem jár azon az agyam, hogy menni kell előre, és intéznem kell
az életem.
Ez így is volt, összefoglalta az összes
problémámat és a zűrös életemet.
- Akkor jók vagyunk mindketten – mondta
Anett.
- Próbálok nem sokat agyalni, mert fáj.
Tizenöt évesen, amikor még naiv kissrác voltam, imádtam gondolkodni mindenféle
elméletről és helyzetről; de amikor már a valóságban belekerülsz a szarba,
akkor már kár sokat filózni, mert csak rosszabb lesz.
- Hát igen. Amikor hirtelen véget ért a
gyerekkorom, már nem volt idő elmélkedni a jövőről, meg amúgy a dolgokról, mert
arra kellett figyelni, hogy a napi problémákat megoldjam. Miután feljöttem
Pestre, két évig hihetetlenül be voltam fásulva, nem érdekelt semmi sem. Mindig
csak a hétköznapi problémákra koncentráltam, hogy megfeleljek a munkahelyen,
sikerüljenek a vizsgák, és ezen felül már nem maradt energiám semmire. És
természetesen az is szar volt, hogy nem volt egy igaz barátom sem, az összes
emberi kapcsolatom tök felszínes volt.
- És mi volt a pasikkal? – kérdeztem.
- Hát egyik „sikersztori” követte a másikat
– mosolygott.
- Nekem amúgy még nem volt olyan időszakom,
hogy ne legyen kedvem semmihez. Amikor apám nem szólt hozzám és még otthon
laktam egy hónapig, az nehéz volt, de akkor sem ment el az életkedvem.
- Az jó, ne is legyen ilyen élményed, ezt
senkinek sem kívánom – mondta, közben engem méregetett, majd így szólt: - Amikor
megismertelek, akkor nem gondoltam, hogy ebből kapcsolat lesz.
Engem meglepett ez a kijelentés, ő
folytatta:
- Azt hittem, hogy azért vagy olyan jófej
velem, mert le akarsz velem feküdni, de amikor láttam, hogy hét hónapig kitartó
vagy, akkor sejtettem, hogy nem csak szexet akarsz.
Szívesen mondtam volna, hogy „Igen, mert te
vagy az egyetlen nő, akibe valaha beleszerettem, aki különleges, akivel jó
lenni, stb.”, de nem tudtam kimondani, mert még sosem mondtam ilyet senkinek.
- És eleinte te mit akartál tőlem? –
kérdeztem.
- Hát mondom, mivel azt hittem, hogy csak a
szexre mész, ezért úgy voltam vele, hogy nem lenne ellenemre.
- Komolyan? És már elsőre benne lettél
volna? – kérdeztem.
- Nem, de másodszorra már simán.
- Érdekes, én nem is gondoltam rá, mert
annyira szarul érintett, hogy kimész Angliába – mondtam.
- Igen, láttam rajtad, hogy nem vagy jó
passzban; de ha kezdeményeztél volna, biztosan nem tiltakoztam volna. Pedig
egyébként nem szoktam ilyesmit csinálni – mosolygott.
- Én azért nem bánom, hogy csak akkor
történt meg, amikor hazajöttél, mert akkor már legalább nem kellett hosszabb
időre elválni.
- Igen, én is nagyon örülök, hogy így
alakult.
Én is elmosolyodtam.
- Tényleg jó, hogy így történt… Eddig nem
volt még normális, érett kapcsolatom, de nem baj, mert nem is lett volna kivel
– mondtam, ezzel azért félig-meddig bevallottam neki, hogy különleges számomra.
Átöleltem őt hátulról,
elsimítottam a haját, éreztem milyen finom illata volt, erre a szívem
hevesebben kezdett verni. Sajnáltam, hogy ilyen gyáva vagyok, hogy nem mertem
neki megmondani, hogy szeretem, de úgy voltam vele, ráérek még ezzel. Inkább
örültem, hogy milyen jó, hogy vagyunk egymásnak; most hazamegyünk, kajálunk,
aztán tévézünk és szeretkezünk, és ez teljesen kielégített minden téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése